Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Szende László: Adalékok Rómer Flóris középkorra vonatkozó munkásságához
SZENDE LÁSZLÓ ADALÉKOK RÖMER FLÓRIS KÖZÉPKORRA VONATKOZÓ MUNKÁSSÁGÁHOZ Szende László ADALÉKOK RÖMER FLÓRIS KÖZÉPKORRA VONATKOZÓ MUNKÁSSÁGÁHOZ „Emlékezés a középkor-kutató Rómer Flórisra.” Ezzel a címmel közölt László Gyula egy rövid tanulmányt a Régészeti Dolgozatok legelső, 1958-as számában. A neves régészprofesszor szinte csak címszavakban említette meg Rómer szerteágazó munkásságának magyar középkorra vonatkozó részeit, sőt abbéli vélekedésének adott hangot, hogy „Rómer már érett fejjel fordult a középkor emlékei felé, amelyek mellett azelőtt sokszor közömbösen ment el”. László Gyula szerint a váltás a szabadságharc leverése utáni időszak egyik reakciója volt, a nemzeti romantika „a görög pantheon derűs világa helyett a nemzeti múlt dicsőségét s annak romokban is tanítóerejü, borongó emlékezését idézi”. Rómer ebben is úttörő tevékenységet folytatott, a kiemelkedő kvalitású művek mellett ráirányította a figyelmet a kézművesek termékeire, mivel „tiszta embersége megérezte ezekben a régi emberek alkotóerejét”. Az írás kiemelte a bencés tudós szintetizálási szándékát: „oklevelek, és régészeti leletek egyeztetésével igyekezett megrajzolni a magyar föld középkori térképét, hogy elénkvetítse azt a földrajzi környezetet, amelyben a középkori ember élete kibontakozott”.1 Ennek a célnak az érdekében erőfeszítéseket tett a templomok megmentéséért, falképeket mért fel, Corvinákat és más kódexeket fedezett fel, megvizsgálta az ötvösmesterséget, foglalkozott a viselet- és a várostörténettel, illetve a kerámiák típusaival. Tanulmányomban ezt a képet kívánom tovább árnyalni, ugyanakkor a hatalmas és sokrétű anyag miatt nem törekedhettem a teljességre. Már Rómer impozáns bibliográfiája2 is rengeteg középkori vonatkozású tételt tartalmaz, amit mindenképpen érdemes kiegészíteni a kéziratban maradt, különböző közgyűjteményekben fellelhető munkákkal. A téma szempontjából lényeges megvizsgálni az iskolák és a tanárok szerepét, ugyanis tanulóévei alatt számos olyan hatás érte, amelyek befolyásolták későbbi tudományos, így a középkorra vonatkozó munkásságát: jártasságot szerzett az oklevéltanban, a paleográfiában, a források feltárásában. írásom második részében pedig néhány jelentősebb területet mutatok be. A válogatás teljesen önkényes, inkább az új kutatási eredményekre koncentráltam. Örvendetes, hogy ezek száma a Rómer-emlékévnek köszönhetően erőteljesen megnövekedett. A történetírói pályán a bencések indították el, akik felkarolták a tehetséges fiatalembert.3 Rómer 1830. október 16-án lépett be a szerzetesek közé, ekkor felvette a Flóris (Flórián) nevet. A kolostor a reformkor idején az egyik legizgalmasabb szellemi központként állandó összeköttetésben volt Széphalommal, és a Magyar Tudományos Akadémiával. Szent Márton hegyén alakult ki „érzelmi és tudományos kötődése” a magyar történelem iránt.4 Novíciusként Győrbe került, ahol négy féléven 77
