Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Szende László: Adalékok Rómer Flóris középkorra vonatkozó munkásságához
ARRABONA 2014. 52 TANULMÁNYOK keresztül főként filozófiai tanulmányokat folytatott, illetve a Historia pragmatica Regni Hungáriáé elnevezésű tantárgy keretein belül a magyar múlttal foglalkoztak.5 Romért az 1833-as tanévben Bakonybélben találjuk, ahol Guzmics Izidor felügyelte a diákok előmenetelét.6 Guzmicsot, aki korábban Pannonhalmán teológiát tanított, egy évvel korábban nevezték ki a monostor apátjává. A felvilágosult gondolkodású szerzetes komoly érdeklődést mutatott a pedagógia elméleti és gyakorlati kérdései iránt, jó eredményeket ért el tanítványai erkölcsi és tudományos fejlődésében.7 Feljegyzése szerint diplomatikából — amit Beély Fidél oktatott8 — Rómer „különös hajlandóságot és ügyességet mutatott”.9 Az órák alatt minden bizonnyal nagy hatást gyakoroltak rá a régi dokumentumok. „De fölébredtem a régi kéziratok kutatása iránti szenvedélyre is, mely a bakonybéli diplomatikus tanfolyam alatt bennem gerjedett” — emlékezett vissza egy későbbi írásában.10 Az adatok szerint ajelölt kamatoztatni tudta kalligrafikus tehetségét is: „Ezen szép szorgalmú műeszü fiatal ember irá le a tihanyi 1530-2-diki kéziratot tökéletes facsimilében a Magy. Tud. Társaság kivánatára.”11 A kézirat nem volt más, mint a Tihanyi Kódex, amely az óbudai klarisszák számára készült, és ismeretlen körülmények között került Pozsonyból a Balaton menti apátság könyvtárába. A mű felfedezése Guzmics Izidorhoz köthető, először ő ismertette a Tudós Társaság 1833. évi nagygyűlésén.12 Bakonybél után visszatért Pannonhalmára, ahol a teológiai stúdiumokat végezte el. A tehetséges novíciust bevonták az új könyvtár építéséhez13 kapcsolódó rendezési munkálatokba. Itt Czinár Mór vette szárnyai alá, „hogy mint segédét beavatta a paleographiába és történelmi tanulmányokba”.14 A kutatás és „búvárkodás” sajátos érzése teljesen magával ragadta, olyannyira, hogy egy későbbi visszaemlékezése szerint „Könyv- vagy levéltárnokság volt minden vágyam tetőpontja, — azon hivatalok, melyekre oly kevesen vágyódnak!”15 Rómer régi kéziratokat és ősnyomtatványokat válogatott, azon „reménytől vezérelve, hogy ott történelmi kútfőket és nyelvemlékeket fedezhet fel”.16 Hasonló érdeklődéssel fordult a levéltári anyag felé,17 amiről jegyzetei is tanúskodnak.18 Egy füzet 21 oklevél átírását tartalmazza, néhánynál meg is jegyezte, hogy látta az eredeti forrást.19 Az eredeti iratokkal való közvetlen kapcsolat a forráskiadásban módszertani változáshoz vezetett, Rómer jórészt a családi levéltárakban őrzött okleveleket tanulmányozta, nem pedig a XVIIXVIII. századi másolatokat.20 Ugyanakkor Szent Márton hegyén sem hagyott fel a művészi szintű másolással, Mikó Árpád szerint ekkor készíthette el a pannonhalmi alapítólevél paleográfiailag azonos metszetét, amely a Tudományos Gyűjtemény 1836. évfolyamának első füzetében jelent meg Horvát István szakavatott elemzésében.21 De később sem szakadt el az oklevelektől, a Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső szerkesztésében megjelenő, az első szakszerű oklevéltárnak tekintett Hazai okmánytár első kötetében négy iratot tett közzé.22 A kútfőkben rejlő adatokat sokféleképpen tudta hasznosítani, a gyűjtések inkább a kezdeti próbálkozás szintjét ütötték meg, mindegyükről elmondható, hogy hiányosak. Ide tartozik egy archontológia, amely jórészt középkori egyházi és világi 78
