Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Hermann Róbert: Rómer Flóris, az államfogoly I. rész
ARRABONA 2014. 52 TANULMÁNYOK Hajdú Lajos lelkész, Rómer egyik fogolytársa a következőket írja Olmützről: „Olmütz Morvaország fővárosa mintegy 10-15 ezer lakossal, egyszersmind első rangú várerőd az osztrák birodalomban, fekszik a Morva folyó partján. A város a vár közepén van, körülvéve a várfalai és bástyái által. Most már vasúttal van összekötve Magyarországgal. Pestről Pozsonyig még 1849-ben nem lévén vasút, a foglyok tengelyen szállíttattak Pozsonyig, innen vasúton Olmützbe, hova rendesen éjjel érkezett meg a fogoly szállító vonat. A fogda a Katalin nevű várkapu mellett nyúlt el, mintegy 25-30 ölnyi hosszúságban, legnagyobb szélessége alig 2 öl. E volt a nagyszámú fogolysereg sétahelye. A foglyok a vár kazamatáiban laktak: a nagyobb szobákban 7-8, a kisebbekben 3-4.”14 Az 1850. február végén érkező Tóth Ágoston (1. kép) leírása bővebb betekintést ad a várbörtön viszonyaiba: „A politikai foglyok számára egy utca a Katalin-bástya mellett kétfelől elzáratott, és miután a kazamatákkal átellenben női kolostor volt, a világgal semmiképpen nem érintkezhettünk. — Az utca volt az egyetlen hely, hol eget láthattunk és naponta kétszer a levegőre mehettünk. A Krisztina-féle várkapu mellett volt a bejárás a várűrhöz, egy kis ajtó vezetett az előtérbe és egy hosszú, setét tornácban jobbrabalra voltak a szobák, jobbra az utca felé a nagyobbak, melyekben 8-10 fogoly helyeztetett el, balra a kicsinyek, melyekben 2-3 fogoly lakott; ezeknek ablakai a Morva folyó egy ágára és az erődítésekre szolgáltak [néztek]. Az utcán, folyosón és a Morva partján őrök voltak felállítva, és éjjel-nappal fel és alá járkáltak, és az ablakokba és az ajtókon levő nyílásokba tekintgettek. A bútorzat állott egy vaságyból, szalmazsák és szalmapárna, 2 lepedő és egy pokrócból, minden ágy fölött egy ruhatartó, a bőröndöket az ágy alatt kellett tartanunk, a szoba közepében állott egy nagy komisz asztal és két pad. — Minden fogoly a kincstártól kapott 10 krajcárt és fél komiszkenyeret [kincstári kenyeret], amelyet, miután túl nehéz a keveset mozgó személyeknek, becseréltünk, és ezért naponta 10-14 krajcárt kaptunk. Minden fogoly költhetett a sajátjából havonta 30 pengő forintot, de ezt nem kapta kézre, hanem csak a porkoláb tehetett vásárlásokat, és leszámolt a hónap végén. (...) A napirend következendő volt. Reggel 7 órakor felnyittattak a szobák, és a porkoláb felnyitotta a vasakat [bilincseket], melyeket mosakodás alatt letenni lehetett. 1. kép Tóth Ágoston önarcképe (Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok lsz. 1409.)
