Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Hermann Róbert: Rómer Flóris, az államfogoly I. rész
HERMANN ROBERT RÖMER FLÓRIS, AZ ÁLLAMFOGOLY Egy óra eltelte után a porkoláb a vasakat megint bezárta. Délelőtt 11-től 1 óráig szabad volt az udvaron sétálni. 1-től 2-ig a felváltás alatt, és miután ez időben a porkoláb és a két káplár ebédelt, a szobákban kellett tartózkodnunk. 2 órától hatig megint sétálhattunk az udvaron. Estve 8-9 között megint felnyittattak a vasak, hogy levetkőzni lehessen, azután azokat megint bezárni kellett volna, de mi rendesen vas nélkül aludtunk.”15 A korabeli szabályok szerint a rab a saját ruháját viselhette, pénzét és értéktárgyait elvették. Látogatót nem fogadhatott, írószereket és könyveket nem tarthatott. Fontos esetekben a várparancsnok engedélyezhetett látogatást. Ugyanígy engedélyezhette a levélírást, de csak egy tiszt felügyelete mellett. A könyvolvasást szintén engedélyezhette, de a könyv elvileg csak vallásos vagy erkölcsi tárgyú, illetve imakönyv lehetett. A várfogságra vasban elítélt fogoly kezére és lábára vasat vertek. A fogságot csak orvosi rendeletre, illetve várparancsnoki engedéllyel hagyhatta el. A fogoly élelmezésére egy 1820. november 16-i rendelet szerint naponta 8 krajcárt kapott. Ezt, valamint a fa, a világítás és a mosás költségeit köteles volt szabadulása után a kincstárnak visszatéríteni. A várfogság automatikusan együtt járt a tiszti rang és a kitüntetések elvesztésével. Nőket nem lehetett sáncfogságra ítélni, de fegyházra igen; várfogságra pedig csak akkor, ha tiszt felesége volt. A büntetés a hadbírósági ítélet kimondásának napján kezdődött, a vizsgálati fogságot nem számolták be. A foglyot a törzsfoglár élelmezte, naponta egyszer kapott meleg ételt, főzeléket vagy tésztás húst vegyesen. Az éjjeliedényként szolgáló vödör vagy más alkalmatosság a cellában volt.16 Gyakorlatilag azonban a cs. kir. hatóságok igen sokszor — így Olmützben is — eltértek e szabályoktól. Könyves Tóth Mihály 1850. január 20-i levele szerint napidíjukért a közkonyhából kaptak ebédet (levest, húst, főzeléket); egyéb költségeit (reggeli, vacsora, gyertya, mosás) stb. viszont a fogolynak magának kellett előteremtenie. Ennek havi költségeit Könyves Tóth 25 pengőforintra taksálta. Ez főleg azokat a foglyokat érintette érzékenyen, akiknek ítéletében a vagyonelkobzás is szerepelt.17 Az olmützi várfogság körülményeiről beszámoló Barsi József plébános szerint ez a várbörtön is a viszonylag könnyebben elviselhetők közé tartozott.18 (2. kép) Földy János szerint azonban eleinte nem ez volt a jellemző: a foglyokat hosszú ideig 2. kép Tóth Ágoston: Barsi (Neumann) József (Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, lsz. 4197. Fotó: Kardos Judit) 101
