Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Varga József: "Arany papnak - fakehely"
VARGA JÓZSEF „ARANY PAPNAK - FAKEHELY” kaptak az 1877/78. tanévben a Magyar Nemzeti Múzeumtól adományként 2000 kötet (!) könyvet. 1881-ben több más jeles személlyel együtt Rómer és Zirzen is sokat tettek az első budapesti országos nőipar-kiállítás megszervezése terén, s érdemeiket az országgyűlés 45. ülésének 13. számú javaslata alapján21 a kormány is elismerte. Rómer most is segített: az alakítandó egyesület javára nem csupán a tagoktól elvárt 2 forintos évi díjat fizette be, hanem 50 forintot, amivel az egyesületnek élete végéig alapító tagja lett. (Évkönyv 1889, 13.) Szépen gyűltek a kisebb-nagyobb felajánlások, de Rómer jól tudta, hogy egy ilyen egyesület és e magasztos cél megvalósításához sok pénzre, befolyásos mecénásra van szükség. Ezért Zirzennel és Péterfyvel egyeztetve felkereste alcsúti kastélyában egykori kedvenc tanítványát, József főherceget. Itt mindig szívesen fogadott vendég volt, most is örömmel tettek eleget kérésének, s mint azt az egyesület évkönyve rögzítette is: „Rómer Flóris apátkanonok szíves közbenjárására [...] szerencsénk volt József főherceg Ő Fenségének leányát, Mária Dorothea főhercegnő Ő Fenségét megnyerni egyesületünk védnökének, ki ez alkalomból nemcsak kegyesen megengedte, hogy egyesületünk az О nevéről neveztessék el, de rögtön 500 forinttal lépett be az egyesület alapítói közé.” (Évkönyv 1889, 5.) S mivel egy év elteltével Rómer azt látta, hogy a Tanítónők Otthonára még mindig sok pénz kell — pedig már a főhercegnőnél többet is fizettek be egyesek — ismét felkereste Mária Dorotheát, s e híreket is elmondva elérte, hogy a „fenséges védnöknő” 1886-ban 6000 forintot (!) adományozott. Miután a főváros ingyen telket biztosított a kitűzött célra, 1888 nyarán elkezdődött az építkezés. Sajnos az átadó ünnepséget Rómer már nem élhette meg, de az egyesület megemlékezett nemes segítőkészségéről, s kifejezte háláját. Tudták, hogy az ő szervezőkészsége, támogató ötletei, nevének nemzetközi tudományos tekintélye, befolyásos ismerőseinek és tisztelőinek köre, az általa szerzett gazdag támogatók nélkül e terv csak nemes álom maradt volna. Egy tanáregyéniség megítélésénél nem csupán az a felbecsülhetetlen életmű jelenti az alapot, amit hazai és/vagy nemzetközi vonatkozásban a „szakma” elismer, tisztel és méltat. Lényeges tényező az is, hogy mint tanár és ember milyen hatással volt tanítványaira, miképpen ismerték őt, s miképpen emlékeztek rá. Láttuk már, hogy nagy tudású, következetes, szigorú, de emberséges és közvetlen tanáregyéniség volt. Nem tűrte a hanyagságot, de segítette a törekvőket még kisebb-nagyobb hibáik ellenére is. Ezért a diákság rajongott érte. Emberségét emberi gesztusokkal viszonozták. Amikor utolsó egyetemi előadását tartotta, az előadásaira szorgalommal és élvezettel járó diákok nevében Varázsélyi Gusztáv22 az osztály csoportképét nyújtotta át neki, hogy őrizze meg őket jó emlékezetében. S ő nem is feledkezett meg egykori diákjairól, ha csak tehette, támogatta őket. Példaként említendő, hogy 1874-ben az ő közbenjárására alkalmazta József főherceg a könyvtár rendezésére Alcsúton a később neves szakemberré váló Szinnyei Józsefet. Támogatta Hampel Józsefet, aki aztán az egyetemi katedrán utóda is lett, s aki em335