Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Varga József: "Arany papnak - fakehely"
ARRABONA 2013.51. TANULMÁNYOK az utolsó pozsonyi országgyűlés idején a városban tartózkodott, még József nádor is felfigyelt munkálkodására, s felkérte: legyen instruktora fiának, a 15 éves József főhercegnek természetrajzból. Erről maga Rómer így számolt be: „Alig, hogy az akadémiai előadásokhoz hozzáfogtam, József főherceg ő fensége nevelője keresett fel a múzeumban és megkért, hogy növendéke taníttatását az alsóbb állatosztályokban, az ásvány és földtanban vállaljam el. Meggondolási időt kértem, de már az nap négy órára kérettem meg a Grassalkovich féle palotában való megjelenésre, hol Anders ezredestől azon hírt vettem, hogy Pestről lévén ezen állomásra ajánlva, különben is nevelési nézetem által is ki lévén elégítve, másnap a tanítást elkezdhetem. A külső zaj és zavar dacára ezen évet életem legboldogabb szakaszának vallom. Azon ragaszkodás, melyet minden felvigyázat daczára tanítványomban tapasztaltam, azon kedv és szorgalom, mellyel tárgyaimat felkarolá, holott másutt nem értetvén és nem méltányoltatván, nem nagy kedvvel hallgatta tanárait, rendkívül serkentettek, hogy a legjobbat elérhessem. A gyakori kirándulások, a fényes próbatét eszközlék, hogy a magas tanítvány mind inkább ragaszkodott személyemhez, és ezen év emlékét maga részéről is legkedvesebbnek nem egyszer nyilvánítá.” (Rumlik 1907, 32-33.) De a sok pozitívum mellett, melyekről fentiekben szó esett, voltak árnyoldalai is e korszaknak. Nem mindenki nézte jó szemmel Rómer tanári sikereit. Erről a legilletékesebb helyről, önéletrajzából érdemes idézni: „Két évi működésem alatt a szigorúság embereinek, kik irigységüket e szent burkolattal takargatták, volt elég működésemmel meg nem elégedniük. Nem tetszett az, hogy egész nap a múzeumban voltam, hogy gyakran vidékre kirándultam, és pedig többnyire hallgatóimmal, hogy efféle kirándulásokról nem pontosan a vacsora órájára tértem haza stb. Hozzájárulván, hogy a lapok és a lakosok méltatván emberséges, iparkodó törekvéseimet, dicsértek, [...] csak elismerést szavaztak, hogy a ligetben alapított füvészi kertért magasztaltak (Rumlik 1907, 27.) Ez utóbbi parkban — mint egykor Platón az Akadémosz Hérosz ligetében, vagy Arisztotelész az Apollón Lükeion szentélyét övező ligetben — tartott foglalkozásait nem is folytathatta tovább. 1848-ban még felajánlották neki József főherceg mellett az úgynevezett második nevelői állást, de ezt ekkor már nem fogadta el, mert mint ő maga írta: „a haza parancsolt — előbb önkénytesnek, majd rendes utásznak csaptam fel és elhagytam a kolostort, a fényes udvari szolgálatot, hogy a pozsonyi kaszárnyában a magyar király katonái közé közlegényképpen beálljak.” (Börzsönyi 1916, 676-677.) De nem csupán ő maga állt be honvédnek, felhívásában diákságát is arra buzdította, hogy álljanak a haza szolgálatába.11 A nagy tiszteletnek örvendő tanár példáját többen is követték tanítványai közül, s a szabadságharcot követő megtorlás alkalmával Rómer ellen talán éppen e felhívás volt a legsúlyosabb vád. Nyolcévi börtönbüntetésre ítélték, raboskodott Bécsben, Olmützben és Josefstadtban. De a börtönévek alatt sem feledte, hogy ő szerzetes és tanár. A bencések jelmondatához hűen (Imádkozzál és dolgozzál!) ekkor sem tétlenkedett. Papként lelki vigaszt 322
