Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Varga József: "Arany papnak - fakehely"
VARGA JÓZSEF „ARANY PAPNAK - FAKEHELY” nyújtott társainak, s mint tanár képezte magát: matematikával és mérnöki tudományokkal foglalkozott, fejlesztette rajztudását, Lívius latin műveit olvasta, valamint tanulta a francia nyelvet. 1854-ben kegyelemmel szabadult, de a hivatalos tanári állását egy ideig nem kaphatta vissza. Eleinte nevelői feladatokat látott el Szuborits Antal főhercegi udvar jószágigazgatójánál, majd 1856-ban gróf Endrődy Károly családjánál. Az 1856/57. tanév második félévében a bencés rend kőszegi gimnáziumában tanította a 2. évfolyamosokat. S csak az 1857/58. tanév elejétől került vissza a rend győri főgimnáziumába. (Börzsönyi 1911, 11.) Ekkor természetrajzot, matematikát, német irodalmat és egyetemes történelmet tanított az 1. és 2., az 5. és 6., valamint a 7. és 8. évfolyamokon egészen az 1860/61. tanév végéig.12 Hogy ugyanolyan lelkesedéssel, mint tette ezt azelőtt is, arról könnyen meggyőződhetünk, ha csak belelapozunk diákjainak sok hasznos és praktikus ismeretet magukba foglaló mennyiségtan faladatait tartalmazó füzeteibe. (Rh. К 437:72.) Óráit ismét szívesen tartotta a természetben, közben fejlesztette a gimnázium szertárát. Győrben is felvetette a Pozsonyban már megvalósított füvészkert gondolatát, s látható, hogy mindezt a tanítás eredményessége és a tanártársak munkájának megkönnyítése érdekében tette. Mint írta: „A mint az itteni főgymnasiumnál a természetrajz tanítása osztályrészemül esett, első gondom volt a magas kormány értelmében mind azon tanszerekről gondoskodni, melyek tanom világosabb, biztosabb fölfogásához szolgálnak. Régi tapasztalásból tudom, hogy a legszebb, leghívebb leírás szavai elhangzanak a nélkül, hogy a hallgató a terményről tiszta fogalmat szerezhetett volna magának; a festések gyakran hibásak és a tárgyakat többnyire kisebbítve adják, de ha mindezek nem volnának is, a hűtlen emlékezet a jellemek sommáját nem képes egyesítni — a mit pedig szemeink által lelkünk felfog, azt késő korunkig elevenen és hűen fenntartjuk.” (Rómer 1858a) Majd kifejtette, hogy talált ugyan az állattanhoz, különösen a csigákhoz, kagylókhoz, ásványtanhoz egy kis gyűjteményt, vagy éppen a moszatokról egy kis füzetet, s a kirándulásai során még bővítette is a gyűjteményt, de a szükséges eszközöknek „mindezek a taneszközöknek csak bizonyos pótlékai! Állatkertről nem merünk álmodni, a földisméhez Győr vidéke kevés tanúságot nyújt — de lehet füvészkert. [...] Győrben is szeretnék — ha lehetne — ilyesmit létrehozni. Itt a főgymnasium, praeparandia, reál- és más magán-tanodák, a természetrajz és ennek egyik legkellemesebb része a füvészet itt is taníttatik; mily könnyű és kellemes volna a tanároknak csak kertünkre utasítani tanonczaikat; s mily kedves városunk lakosaira [...].” Aztán hosszasan érvelt arról, mennyire szüksége lenne a városi embernek a por helyett a tiszta levegőre, milyen egészséges dolog lenne a szabadban, a „természet bájaiban gyönyörködve” sétálni. Majd a lehetséges helyszínekről is szót ejt, s így folytatta: „Egész lélekkel felkarolnám a városréten kialakítandó füvészkert és bájliget eszméjét.” Ötletét sokan ellenvetéssel fogadták a megvalósítás nehézségei és szokatlansága miatt. Ő észérvekkel válaszolt például az úgynevezett „fenékvíz okozta” problémákra, a szokatlansággal kap323
