Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Varga József: "Arany papnak - fakehely"
ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK és elismeréssel fogadta ezen vállalatomat, és ritkán lehete a ligetben sétálni, hogy menetképen olvasó és tanulmányozó diákokkal, férfiúval, nővel ne találkoztam volna, ámbár a táblai magyarázat hazai nyelvünkön volt. [...] ” (Rómer 1858a) Az imént említett „nyitott előadások” és a „fűvész kert”-ben tartott ismeretterjesztő előadásai nagy sikert arattak, tanári népszerűsége az egész városban egyre nagyobb lett. Elismertségét csak fokozta, hogy az ősi koronázó dóm tornyán lévő koronára (a korona ágai közül négynek a golyójára, valamint a ferde keresztre) egy-egy platina hegyben végződő, saját tervezésű réz villámhárítót szereltetett.7 Ekkor, pozsonyi tanárkodása alatt alapozta meg ismertségét a tudományos közéletben is első tudományos közleményeivel, s az oktatásügyről szóló kisebb írásaival, melyek bécsi, pozsonyi lapokban és a Tudománytárban jelentek meg. E kisebb cikkek, közlemények egy része névaláírás nélkül (például Pressburger Zeitungban a tanügyről 1846-48 között írt cikkei) vagy álnév alatt jelent meg, így pontos beazonosításuk ma már nehézségekbe ütközik, de témájuk és stílusuk alapján ráismerhetünk a lelkes, fiatal tanárra. Kéziratban fennmaradt egyik tanulmánya 1847. július 29-i dátummal: A légnyomásról. (Rh. К 516.) E munkájából is a szókimondó, egyenes beszédű, de nem csupán a hibákat és gondokat megfogalmazó, hanem a jobbítás szándékát felmutató, a megoldásra javaslatot is adó tanáregyéniséget ismerhetjük meg. Munkáját e szavakkal kezdte. „A’ magyar orvosok és természetvizsgálók több gyűlésein nem csekély fájdalommal vevém észre azon részvétlenséget vagy készületlenséget, melly kivált a’ természettani szakban [...] igen szembetűnő vala. Ezen meddőség okairól elmélkedvén abban állapodtam meg, miszerint ennek részint azon gondolat lehet az oka: hogy ily gyűléseken egyedül csak új és eredeti gondolatokkal lehet föllépni; részint pedig azon szerfölött sok foglalatosság, melly leginkább természettanáraink idejét annyira igénybe veszi, hogy a’ legszilárdabb akarat daczára is [...] illy rendkívüli munkára nem igen készülhetnek.” Mindennek első okaként a természetrajzi szertárak hiányosságait tárta az olvasók elé. Majd a tanulmány címében szereplő témakör néhány problémáját kifejtve s az ezekkel kapcsolatos meg nem alapozott, de divatosnak tűnő nézeteket cáfolva így zárta sorait Rómer, a természettanár: „...még a’ kétség legcsekélyebb köde eloszlik; és ha a’ természet ezen következménydús törvénye bizton és rendületlenül álland, [...] nem lesz nehéz [...] Torricelli hírét és szennyesített nevét újra ragyogtatni és az újabb kornak védeni azt, mi okszerű; az ellen mi már elmúlt, a’ próbát ki nem állja, és már nekünk többé zsinórmértékül nem szolgálhat: az ürirtózás.” A természettan tanításával, az eredményes tanári munka akadályaival, a középszintű oktatásüggyel kapcsolatos észrevételeit és javaslatait országos szinten is megfogalmazta. Amikor 1848. május 10-én kelt rendeletében a minisztérium arról értesítette az iskolákat, hogy az 1847/48-as tanévben változások már nem lesznek, egyben arra is kérte a tanárokat, a következő iskolai évre kidolgozandó reformokhoz véleményeket, tanácsokat fogalmazzanak meg. E kérésre reagálva írta meg Rómer, s küldte el Eötvös József miniszternek a tanügyi reformokkal kapcsolatos nézeteit 1848. 318
