Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Varga József: "Arany papnak - fakehely"
ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK ványának 1842-ből fennmaradt írásgyakorlata az alábbi szövegrészt tartalmazta (2. kép): „Az ember gyermek korában nem tudja még, mi lehet neki szükséges, hasznos, vagy káros; mind arra csak a’ szülők, öregebbek és az oktatók taníthatják őt. Azért ezeknek szót kell fogadnia. Legtöbbet tanulhat pedig az iskolában, ha szorgalmatoskodik. Csak két erkölcsöt kell e’ korunkban gyakorolnunk, az engedelmességet és szorgalmat; ezek által mind azt elkerüljük, mi nekünk árthat; és meg tanuljuk, mi bennünket most, vagy jövőben boldogíthat.” (Rh. K437:15.) S bár némely méltatója — vélhetően Rómer későbbi pályafutása eredményeire alapozva — azt állítja, hogy a magyart és a latint csak kötelességszerűen tanította, állíthatjuk: e két tárgyát sem csupán felkészülten és kötelességből, de igen is lelkesen és elmélyülten oktatta, a diákok munkáit gondosan javította. Javításkor viszont nem csupán aláhúzta, vagy áthúzta a hibásan írt szavakat — mint általában a hivatali kötelességét teljesítő tanár — hanem megjegyzéseivel segítette, fejlesztette diákjait, s még a hibás megoldásnál is észrevette, beszúrt megjegyzéseivel bíztatta a tehetségesnek ígérkező tanulókat. Példaként csupán egyetlen ilyen megjegyzést: „Csak igyekezzék határozottabb írásra szert tenni, egyébk. majd igen jó!” (Rh. К 519.) Rómer a hibákat nem csupán javította, de a helyes megoldást minden esetben következetesen le is íratta tanítványaival. Lelkes elhivatottságát állíthatjuk azért is, mert Rómer, a nagy műveltségű szerzetes tanár jól tudta, amely oktató csak a kötelességét teljesíti, az nem teljesíti a kötelességét! Az viszont igaz, hogy rendi elöljárói hamar észrevették, milyen erős benne a 2. kép Rómer által íratott írásgyakorlat. Győr, 1842. (Rh. К 437/15.) 316
