Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Hermann Róbert: Rómer Flóris a szabadságharcban avagy, az életrajzírás nehézségei
ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK 13. kép A komáromi csata 1849. július 11-én a honvédsereg összpontosításának helyszíne felé. Görgei javaslatára azonban a kormány július 5-én engedélyezte, hogy a levonulást a Haynau vezette cs. kir. fősereget áttörve, a Duna jobb partján próbálják meg végrehajtani. Az áttörés időpontját először július 9-ére tűzték ki, de miután nem sikerült időben mozgósítani a csapatokat, az ellenség figyelmének elaltatására július 11-ére halasztották. Ezen a napon a hadsereg Klapka György vezérőrnagy, a komáromi erőd parancsnokának irányításával széles arcvonalon indított támadást az ellenséges fősereg ellen. A Nagysándor József vezérőrnagy vezette I. hadtest a magyar balszárnyon, Oszőny térségében, Mocsa felé nyomult előre, de meglehetősen csekély aktivitást mutatott az összecsapásban. Mire elérte Mocsát, az arcvonal többi szakaszán már vissza is verték a támadó magyar csapatokat, s az I. hadtest csak azzal tüntette ki magát, hogy az üldöző ellenséges lovasságot véres fővel kergette vissza.105 A csatát követően a Görgei vezette feldunai hadsereg (I., III. és VII. hadtest, illetve Görgey Ármin alezredes különítménye) július 12-13-án elindult a Duna bal partján Vác felé, Vácnál július 15-én azonban már az Ivan Fjodorovics Paszkevics tábornagyvezette orosz fősereg III. hadtestébe ütközött. Aznap ugyan sikerült Nagysándor I. hadtestének és Görgey Ármin különítményének kiszorítani a városból az ellenséget, de rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy Váctól délre olyan ellenséges túl242