Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Hermann Róbert: Rómer Flóris a szabadságharcban avagy, az életrajzírás nehézségei
HERMANN RÓBERT RÖMER FLÓRIS A SZABADSÁGHARCBAN erő sorakozott fel, amelyen az áttörés lehetetlen. Görgei ezért úgy döntött, hogy északkeleti irányba kitér az orosz fősereg elől, s megpróbálja egy nagy kerülővel elérni a Tiszát. A magyar elvonulás 16-án este 9 órakor kezdődött. Az élen a VII., középen az I. hadtest haladt; a hátvéd szerepe a III. hadtestnek és Görgey Ármin különítményének jutott. Az elvonulást azonban két dolog is megzavarta. A sereghez csatlakozott polgári menekülők szekéroszlopa a délutáni órákban szabályosan megszállta a várost, eltorlaszolta az utakat, s ezzel minden csapatmozgást lehetetlenné tett. Görgei és tisztjei erélyes intézkedések sorát tették: az utakat eltorlaszoló szekereket felboríttatták, s így tették szabaddá a hadsereg mozgását. Az így keletkezett zavart súlyosbította, hogy az I. hadtest még az elvonulás előtt bevonta előőrseit, s egy orosz dzsidásdezred és néhány század kozák reggel négy óra tájban akadálytalanul beszáguldott Vácra, s rajtaütött az ott lévő csapatokon és polgári menekülőkön, sőt, négy löveget is elfoglalt. A zűrzavarban Görgei és Leiningen-Westerburg Károly tábornok, a III. hadtest parancsnoka állították helyre a rendet. Görgey Ármin és a III. hadtest csapatai kiszorították a városból az oroszokat, és visszavettek három löveget, majd felvették a küzdelmet a közben meginduló orosz főerőkkel. A sikeresen induló lovassági támadásból nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar csapatok megkezdték Vác kiürítését. Ezért reggel 7-kor az orosz III. hadtest is megkezdte előnyomulását. Leiningen és Görgey Ármin súlyos utóvédharcok árán biztosították a többi hadtestek elvonulását. Különösen a Váctól északnyugatra lévő fahídnál bontakozott ki súlyos küzdelem. Itt Görgei személyesen irányította az átvonulást és a híd szétszedését. A folyamatos harcban a sereg zöme Vadkertig vonult vissza. Rétságnál Poeltenberg vette át az utóvéd szerepét, s késő éjjelig sikeresen tartotta magát az üldöző Rüdiger lovassági tábornok csapataival szemben.106 Az I. hadtest Görgei felvidéki hadjárata során nem került tűzbe. A hadtest július 27-én kelt létszámkimutatása szerint a Butz százados vezette utászosztály 214 főt számlált, s Pintér százados Hont megyei gerilláival együtt hadtest-közvetlen alakulat volt.107 Görgei a Tiszán történt átkelés után, július 30-án, Nyíregyházán kettéosztotta seregét, s a legkevésbé leharcolt I. hadtestet oldalbiztosításként Hadházon, Debrecenen, Derecskén és Berettyóújfalun, a másik két hadtestet Nagykállón, Nyíradonyon, Vámospércsen, Nagyiétán át Kismarjára indította. A téves felderítési adatok alapján Pongrácz István őrnagy, a hadtest vezérkari főnöke azt javasolta, hogy az I. hadtest mielőbb induljon Debrecenbe, ott várja be az ellenséget, és ütközzön meg vele. A hadsereg vezérkarának szerepét ellátó Központi Hadműveleti Iroda ezt engedélyezte azzal, hogy a hadtest fogadja el és verje vissza az ellenség támadását, ha az Debrecenben érné, majd a korábban kiadott utasításoknak megfelelően folytassa visszavonulását. Augusztus 2-án a Debrecenben és környékén állomásozó I. hadtest és a hozzá csatlakozott, Korponay János vezette, önkéntesekből és gerillákból álló, rosszul 243
