Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában
ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK Spaliareika 2. sír másik kardja (Kilian-Dirlmeier C csoport 3. variáns = Kemenczei D típus 2-3. variáns /1988, 66., Taf. 39. 355. - Hódmezővásárhely, Taf. 39. 357. - Paks környéke?) Kárpát-medencei párhuzamainak többsége szintén az ország középső és keleti részén lelhető fel és az idősebb és középső urnamezős időszakra datálható. Megtalálható a hajdani jugoszláviai Horvátországban és Makedóniában, valamint Albániában. (Vinski-Gasparini 1983, SÍ. 35. 16; Clausing 2004, Abb. 72. 1; Müller-Karpe 1980, Taf. 258. D, 259. E; Prendi 1982, 226, Abb. 12. 2.) A görögországi ilyen darabokat Kemenczei (1988, 67.) a LH IIIC = idősebb urnamezős periódusba helyezte, míg pl. Spaliareika 2. sírjának ilyen kardját és Krini-Agios Konstantinos 2. sír ugyanilyen (Allerona típusú) fegyverét Theodoras Giannopoulos (2008,125-127., Taf. 59- 60.1, Tab. 3.) a SH IIIC középső/haladó illetve középső/késői (?) fázisára. Az ilyen típusú szálfegyver az árkádiai Palaikastroban (Müller-Karpe 1980, Taf. 250. D), Kallitheaban és Nemeaban (Müller-Karpe 1980, Taf. 250. B/3, D), valamint a krétai Mouliana Aés В sírjában (Müller-Karpe 1962, 259., 285., Abb. 5. 3-5.; Müller-Karpe 1980, Taf. 219. A/2), de még távolabb, a szíriai Hama urnasírjában (Müller-Karpe 1980, 755-756., Taf. 145. B/ll) is megtalálható. A mykenei Akropolis Schliemann kardja és Kallithea A-В sírjainak kardjai (Bouzek 1985, Fig. 61.4-5., Pl. 8.2, Pl. 9.1., 3.) ugyancsak az invázió útját jelzik. Ma már az is világos, hogy a késő halomsíros - korai urnamezős kori Naue II. kardok, amelyek Sandars G és Kemenczei Tibor C típusa 1. variánsát (Kemenczei 1988, 55-56., Taf. 28-30.) jelentik, Itálián át (Olmo di Nogara 41. sír, Tsountas I. kincs 5 kardjából egy urnamezős típus) is eljutottak Görögország területére, ahol a mykenei ún. késői paloták vagy a paloták pusztulási korszakában (LH IIIB = Kastanas 15. szintje) a hadseregben rendszeresítették. (Jung-Mehofer 2012, 176-177., Fig. 1-3.) Eseüeg északi zsoldosok forgatták? — kérdezem. Az itáliai és a mykenei görögországi kardok archeometriai vizsgálata után pedig kimondható: számos mykenei példány — készítéstechnikailag — igénytelenebb, és készítésükhöz újraolvasztott, több helyről (itáliai, ciprusi és görög) származó nyersanyagot használtak fel. (Jung-Mehofer 2012,183-184.) Az umamezős expanzió és az elit közötti kapcsolatok azonban a Kárpát-medencétől nyugatra is kimutathatók. Ezt a számos fegyver közül pl. Stätzling, Basel és Mönlas Naue II/a/ Allerona/ Letten típusú kardja (Müller-Karpe 1962,269., Abb. 6.5.; Schauer 1971, 166-167., Taf. 73.494,74.497,145. A) igazolja. Ugyanakkor pl. a gombaformájú díszítéssel ellátott, két felhúzott füllel rendelkező, Bz C2/D - Ha A = SH IIIB = SD I - II. edények (Skyphos) divatja a kosovói Donja Brnjica II/9. sírjától (Terzan 1995, 331., 333., Abb. 6.1.) avelemiSzt. Videnés Sopronon (Polgár 2014,205-207., Abb. 3.1.,4.1., Abb. 5.) keresztül Alsó- és Felső-Ausztriáig, a Baierdorf-Velatice időszakig kimutatható. Naue Il/a típusú kardok már a késő halomsíros korra kialakultak. Ezek előfordulása az Egeikumban egyértelműen a tengeri népekhez (Kr. e. ~ 1250-től aktivizálódtak és indították hadjárataikat), a LH IIIB vége és IIIC13 köthető. (Szalai 2000, 161., 164.) A mykenei „érdeklődést” a Kárpát-medence területe iránt a korábbi (LH IIIB) — az Égeikumban kialakult, de a tengeri népek által is használt — kardtípus-
