Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)

Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában

ILON GABOR KIK ES MIKOR TEMETKEZTEK A BAKONY HALOMSÍRJAIBA? nak (Sandars D2) a szabolcsi Ajak I. kincsében (keltezése: ópályi horizont, Bz Dl: Mozsolics 1973, 117., Taf. 37. la-b; Kemenczei 1988. Taf. 16. 176.) történő meg­jelenése igazolja. Arra okvetlenül fel kell hívnom a figyelmet, hogy az ajaki kard markolatának íves, legyezőszerű záródása megegyezik a Mosonszolnok-Haidehof­­pusztai (Jung 2009b, Fig. 4/23), a szentgáli (Jankovits 1992b, Abb. 20. 3.), a Ba­­konyjákó-somháti II. halom 1. sírjának (Bz D: Kemenczei 1988, Taf. 16. 177.; Kemenczei 1989, Abb. 3. A4; Jankovits 1992b, Abb. 11. 6.), a bakonyszűcsi 160. halom (Patek 1970, Taf. 3. 3; Jankovits 1992b, Abb. 20. 1; Kemenczei 1989, Abb. 5. Al) és a koroncói depó (Kemenczei 1988, Taf. 16. 179.; Kemenczei 1989, Abb. 12. 3.) ún. Peschiera C Villa Capella típusú tőrök záródásával. Párhuzamaik a lau­­sitzi kultúra Velká Lehota / nagylehotai (Szlovákia) halomsírjában (Müller-Karpe 1980 Taf. 385. В/l; Jankovits 2008, 89.), Itáliában, a görög szárazföldön (Schauer 1985, Abb. 39.), de a Földközi-tenger szigetein (pl. kősztélén ábrázolva Korzikán: Guilaine — Zammit 2005, Pl. 2), Egyiptom és Izrael területén is megtalálhatók (Itá­lia: Müller-Karpe 1980, Taf. 272. 1, 12, Mykene: Taf. 232. 2-4, Pylos: Taf. 237. B/5, Ciprus: Taf. 184. 3, Kréta: Taf. 202. 3, Egyiptom: Taf. 115. B/l-2, Izrael: Taf. 110. F/542-5). Használatuk a korai mykenei (Kr. e. 15. század) daraboktól a 12. századi urnamezős példányokig terjed. (Jankovits 1992b, 327.) Mi volt a bizonyíthatóan fegyveres migrációk, illetve inváziók célja? — kérdez­hetjük. És a válasz? A területszerzés és egyes nyersanyagok (pl. szarvasmarha, só, ércek, borostyánkő) beszerzése, másként elrablása, ugyanakkor a nyersanyag szál­lítási útvonalainak, azaz a csere ellenőrzése és védelme. Ezzel természetesen együtt járt a terület- (pl. az elit erődített települési központjaival és a nagycsalád, törzs életterének) és a birtokolt javak (pl. szarvasmarha, só, ércek, borostyánkő) vé­delme. (Jockenhövel 2006,118-120.) A következőkben — a helyszűke miatt csak röviden, eltekintve pl. a gazdálko­dásmód, a településhálózat, a társadalomszerkezet, avagy a női viselet és temet­kezési rítus elemzésétől — a Bakony-vidékről csak és elsősorban a késő halomsíros — korai urnamezős kori harcosok felszerelését mutatnám be. Talán a legérdeke­sebbek és a történelemben is először (Jockenhövel 2006, Abb. 1) jelentkező fegy­verzetük a kompozit, azaz különböző anyagokból (textil /?/, bőr, fém) összetett, a testet védő fegyverzet elemei. Ilyenek a sisakok, a mellpáncélok, lábvértek és paj­zsok, ahol a sokszor csak 1 mm vastag fém alatti bőr — és a kényelmet biztosító textil —játszotta a meghatározó szerepet. (Kristiansen 2002, 326-327.) A fegy­verzet megismerése szempontjából nagyon fontos a Bakony északi peremén, a ki­salföldi Pázmándfalu határában 2011-ben két, egymástól 3 méterre talált, a bakonyi halomsírokkal nagyjából egykorú (Ha Al) bronz kincslelet. Részletes fel­dolgozásuk ugyan még nem történt meg, de már előzetes ismertetésükből (Szabó 2013, 811., Fig. 17.) tudjuk, hogy ezekben kardok, kések, lándzsahegyek, az egyik­ben pedig sisak fülvédője és mellpáncél töredéke voltak. A másik hasonló jelentő­ségű kincs a Fejér megyei Nadapon látta meg a napvilágot. 155

Next

/
Thumbnails
Contents