Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)

Tanulmányok - N. Mészáros Júlia: A kép mint a művészi illúzió teljessége. Bevezető Németh János festészetéhez és a győri a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményébe került alkotásaihoz

N. MÉSZÁROS JULIA A KEP MINT A MŰVÉSZI ILLÚZIÓ TELJESSÉGE valóságostól a viszonylagoshoz, az el­lentmondásostól a nézőpontok sokasá­gából kibontható, változó világ, mint belsővé tett élmény természetének a megértéséhez és autonóm festői kifeje­zéséhez jutott el. Németh János gondolkodásának alapja a valóság olyan megközelítése, melyben az érzéki, az értelmi és a tudat­tól független nem egymás ellentétei, ha­nem egymás mellett létező, önálló enti­tások, melyek az emberi térben egyszerre vannak jelen, s nem függetlenek egy­mástól, hanem egymást sűrűn átszövik, mozgásba hozzák. A valóság reflexiók és önreflexiók diskurzusában nyeri el a maga komplexitását és válik egynemű igazsággá. Ezt a komplexitást a művészi képzet mint egészet képes megragadni, ezért a művész saját feladatának azt tartja, hogy a mindenkor lehetséges egészet, mint to­vább már nem bontható aktuális teljes­séget, racionális és egzakt eszközökkel konkréttá, jelen-idejűvé s a megértés ré­szévé tegye. Gondolkodása — bár mindent számba vesz — nem egyszerűen tár­gyakra, témákra, a természet és a társadalom valamely jelenségére, a festészetnek a valósággal, világgal való megfeleltetésére vagy a festő társadalmi szerepének a be­teljesítésére irányul, mint a modern vagy avantgárd művészeknél, hanem a valóság mint belső élmény tiszta intenzitásának a megmutatására — tehát a reflexiók ref­lexiójára, melyben a művész maga is kritika alá esik. S ez az, amiben eltér nemcsak a hagyományos, vagy a modern, de a posztmo­dern művészeti gondolkodástól is. Németh János a valóságot szétdaraboló és a ré­szekből homályos, bizonytalan töredék-képet alkotó posztmodern látásmódon kíván túllépni festészetével. Művészete a „hasonlóság és a valószínűség” közti olyan köztes terep, melyről nézve a természet, a művészet és az ember a maga teljességében, belső szükség­­szerűségében és strukturált egységében válik megismerhetővé és interpretálhatóvá azon a nyelven, mely tisztán festészeti, s mert az maga is természettel bír, mind­16. kép 6041, 'Vörös tábla", 1960, pavatex, tempera, 42,5x32 cm 213

Next

/
Thumbnails
Contents