Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - N. Mészáros Júlia: A kép mint a művészi illúzió teljessége. Bevezető Németh János festészetéhez és a győri a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményébe került alkotásaihoz
N. MÉSZÁROS JULIA A KEP MINT A MŰVÉSZI ILLÚZIÓ TELJESSÉGE valóságostól a viszonylagoshoz, az ellentmondásostól a nézőpontok sokaságából kibontható, változó világ, mint belsővé tett élmény természetének a megértéséhez és autonóm festői kifejezéséhez jutott el. Németh János gondolkodásának alapja a valóság olyan megközelítése, melyben az érzéki, az értelmi és a tudattól független nem egymás ellentétei, hanem egymás mellett létező, önálló entitások, melyek az emberi térben egyszerre vannak jelen, s nem függetlenek egymástól, hanem egymást sűrűn átszövik, mozgásba hozzák. A valóság reflexiók és önreflexiók diskurzusában nyeri el a maga komplexitását és válik egynemű igazsággá. Ezt a komplexitást a művészi képzet mint egészet képes megragadni, ezért a művész saját feladatának azt tartja, hogy a mindenkor lehetséges egészet, mint tovább már nem bontható aktuális teljességet, racionális és egzakt eszközökkel konkréttá, jelen-idejűvé s a megértés részévé tegye. Gondolkodása — bár mindent számba vesz — nem egyszerűen tárgyakra, témákra, a természet és a társadalom valamely jelenségére, a festészetnek a valósággal, világgal való megfeleltetésére vagy a festő társadalmi szerepének a beteljesítésére irányul, mint a modern vagy avantgárd művészeknél, hanem a valóság mint belső élmény tiszta intenzitásának a megmutatására — tehát a reflexiók reflexiójára, melyben a művész maga is kritika alá esik. S ez az, amiben eltér nemcsak a hagyományos, vagy a modern, de a posztmodern művészeti gondolkodástól is. Németh János a valóságot szétdaraboló és a részekből homályos, bizonytalan töredék-képet alkotó posztmodern látásmódon kíván túllépni festészetével. Művészete a „hasonlóság és a valószínűség” közti olyan köztes terep, melyről nézve a természet, a művészet és az ember a maga teljességében, belső szükségszerűségében és strukturált egységében válik megismerhetővé és interpretálhatóvá azon a nyelven, mely tisztán festészeti, s mert az maga is természettel bír, mind16. kép 6041, 'Vörös tábla", 1960, pavatex, tempera, 42,5x32 cm 213
