Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - N. Mészáros Júlia: A kép mint a művészi illúzió teljessége. Bevezető Németh János festészetéhez és a győri a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményébe került alkotásaihoz
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK fejező értékére koncentrált. A teret uraló színt egy másik színnel elerőtlenítette és jelszerű struktúrával, valamint a képsarok levágásával negatív érzéssé formálta. Olyan jelenségekre reflektált vele, mint az elidegenedés vagy az elidegenedett ember erőt vesztett életérzése. A csend, a szomorúság, a némaság és az űr képtelensége, a tehetetlenség foglalkoztatták, és a szín természete, amivel mindez átélhetővé tehető. A párhuzamosan készített kollázsokon az erőteljes formai ellentétek, a geometrikus szerkezet és a sugárirányú, vagy váltakozó ritmusban ismétlődő, egymást felerősítő mozgások — kontrasztos képelemek — különböző élethelyzeteket, történelmi és társadalmi szituációkat, kritikai hangvételt testesítenek meg (12. kép). Mindezek tanulságait nagyszabású festménysorozatban hasznosította, melynek képeit változó intenzitású, vörös-kék színpárra alapozta (891112746, 8911127149, 927083, 92733) (13. kép). Az 1990-es évektől az abszolút identitás, a világ és a benne levés, a lét mint önmagában való egység és egyformaság festészetben való funkcionális kiteljesítése foglalkoztatta. Azt kutatta, hogyan lehet az élet és a valóság, a létezés és a világ beláthatatlan strukturáltságát a maga bonyolultságában és komplexitásában, pusztán a színnel átlátható, elemi lényegként megragadni. Előbb a kifejezési eszközök bővítése (901440, 9014414-9014415, 91137, 91139, 9115140), majd a mélység és az összetettség, a sűrűsödés és az üresség (94120), a sokaság és a rend, a monoton és a lüktető mozgás, végül mindezek szin-12. kép 93411221, 1993, vászon, kollázs, 125 x 125 cm 210
