Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - N. Mészáros Júlia: A kép mint a művészi illúzió teljessége. Bevezető Németh János festészetéhez és a győri a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményébe került alkotásaihoz
A KÉP MINT A MŰVÉSZI ILLÚZIÓ TELJESSÉGE N. MÉSZÁROS JÚLIA 13. kép 927177, 1992, vászon, enyvfesték, 95 x 95 cm tézise került vizsgálódása fókuszába (927119, 927177) (13. kép), melyhez az áttetszőség és áthatolhatatlanság karakterisztikáját is vizsgálta (0959, 0986, 97979). Képein a valóság változása és átalakulása, benne a tér és az idő, a személyes és a személytelen, a látható és a megélt, az empirikus és a racionális, az érzéki és az intellektuális, mint a lét archeológiája, egymásra és egymásba rétegződve, fénynyel, színnel, kis tónusértékkel strukturált sűrűségként és ritkulásként öltött testet 93411457 (14. kép) és (97977). Festészetében a fény és a tónusérték már nem a differenciálásnak vagy az integrálásnak, hanem egy magas szintű szintetizálásnak az eszköze. S hogy azzá válhatott, abban fontos szerepe volt az utóképnek, mely képein a térbeliség egyedüli formája lett. A szín, mely Németh János gondolkodásának és festészetének a pályakezdéstől az alapja, majd formáló elve, most abszolút érvényű vonatkoztatási rendszere lett, a térben és időben áramló szüntelen változás viszonylatainak eredője és okozója is. A 2000-es években alkotásait új ritmusok és színtársítások, a belső tagoltság finomodása, a szétnyíló mozgás ellenében ható domináns színhasználat és a visszafogottság határozza meg (15. kép). Németh Jánost eltérő vonatkoztatási rendszerek foglalkoztatják — művészet, társadalom, természet és világ új, közös horizontja (2003213, 0737, 08202), melynek differenciálása és alkotói realizálása a megismerés mélyebb dimenzióit kapcsolja össze aktuális valóság-képpé. 211
