Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életéből VI. 1908
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK felmutatható eredményeiről és további vágyairól a Győri Hírlap tudósítója festett érzékletes hangulatképet. A „vendégszerető hajlékul” szolgáló műteremben „fej- és akttanulmányok borítják a falakat. A melankolikus Vén halász mellett, a jóképű Olasz nő, a feketeszemű Bajor asszony mellett a Rőtszakáll, az ódon Nénike H. A. mosolygó arcképe, és a bronzszínű, daliás Férfiakt mind megannyi jele Lóth szorgalmának, buzgóságának és minden nehézséget leküzdő tehetségének. Rajzolni, az ember testét a vászonon megrögzíteni Hollósy Simontól tanult, festeni Heidnertől és a bajor királyság képzőművészeti akadémiáján Seitz Ottótól, aki a szemeszter végén a legkitűnőbb bizonyítvánnyal vett búcsút kedvelt tanítványától. A fiatal művész elérte Münchenben, amit remélt; megösmerte a német iskolát és álmai ma már más, sugarasabb ég alá, más mesterek mellé vonzzák. És miközben álmait szövi, szövögeti, szorgalmasan készül arra, hogy pártfogóit, a vármegyét és a várost, a műbarátokat meglepje haladása eredményeivel...”23 Lóth József az ősz elején bizakodással telve várta, hogy a város közgyűlése ismét megszavazza számára a korábbi tanévben is élvezett 600 koronás ösztöndíjat,24 de közben egy rövid időt a Győrszemerén letelepedett Gillemot Ödön festőművész birtokán töltött, ahol vendéglátója és az úgyszintén festő Pap Emil társaságában több portrét és tájképet sikerült befejeznie. 1908. október végére összeállt az a kiállítási anyag, amelynek bemutatását Lóth József december első napjaira tervezte. A művész újabb nyilvánosság elé lépését ugyanolyan felfokozott sajtó- és közérdeklődés kísérte, mint az alkotó elmúlt évekbeli tárlatait. Október végétől a győri újságokban szinte naponta jelentek meg újabb és újabb részletek, információk a művészről, a kiállításra szánt alkotásokról vagy arról az ugrásszerű fejlődésről, amelyet Lóth József legújabb művei mutattak. „A kiállítás anyagán — írta például a Győri Hírlap november 25-iki számában — szemmel látható a haladás, és a küzdelem a régi, megszokott formákból és csoportozatokból átmenni a modern, az egyént sokkal inkább érvényre juttató, majdnem tisztán a színhatásokra dolgozó, festői irányba. Es így a kiállításon meg fogja találni a neki kedves dolgokat úgy az orthodox témákhoz ragaszkodó polgár, mint a fejlett ízlésű, modern kívánalmakkal fellépő szakértő.”25 A Győri Napló és Győri Hírlap következő napi híradásaiból: a tárlaton „mintegy 70 kép kerül bemutatásra, melyeknek legnagyobb része a vevőközönségnek fog rendelkezésére állani. Az alkotások legnagyobb része tájkép, azonban van sok fej és akttanulmány.” Lóth József „vasszorgalma által elsajátitá a technika minden titkát, anélkül, hogy tehetsége és felfogása frissességéből és önállóságából veszített volna. [...] Akik két évvel előbb tartott kiállításának tanúi valának, bizonyára örömmel ragadják meg az alkalmat arra, hogy haladásának tanúi legyenek. Megtekintettük kiállításra készülő képeit. Gyönyörű sorozat, amely feljogosít arra, hogy nevét az ország jobb festői között emlegessük.”26 Lóth Józsefnek a vármegyeháza dísztermében megrendezett kiállítása sajtóbemutatójára december 5-én, hivatalos megnyitójára pedig egy nappal később került sor.27 A nagy tetszésnek örvendő és sokak által látogatott tárlat — a kortársak ítélete 196
