Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életéből VI. 1908
ALMÁSI TIBOR ÉVRŐL-ÉVRE - FEJEZETEK GYŐR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETÉBŐL VI. 1908. szerint — azt a kettősséget tükrözte, amely Lóth József nagy ívű művészeti szándékai és a fokozatos és gyors fejlődés nyilvánvaló jeleit mutató, de még a pályája elején álló művész egyelőre korlátozott szakmai ismeretei, lehetőségei között mutatkozott meg. A bemutatót ismertető írások e kettősség jegyében és szellemében dicsérték „meglepő és mindenki előtt szembeötlő” fejlődésképességét, akt- és tanulmányrajzainak karakterizáló erejét, „színeinek finomságát és szerencsés harmonizálását”, illetve kritikai hangot ütöttek meg a táj- és életképek kompozíciós elrendezésének, felépítésének bizonytalanságaival összefüggésben. A kiállítás anyagából az ítészek kiemelték a Münchenben készített Rőtszakállú című portrét, az ugyanott született Pihenő halász „meggörnyedt alakját”, a Dachaui asszonyt, az Olasz nőt és Önarcképet. A legnagyobb elismerést Lóth Józsefnek a megkapóan színes és hangulatos, „határozottan impreszszionista” tájképek (Rábapart, Bakonyér, Az első hó, Eső után, Pipacsos rét stb.), valamint „a tárlat egyetlen interieur képe” az erős „illúziót” keltő Padlásszoba hozták.28 A kiállítás ideje alatt viszonylag kedvező és hozzáférhető áron, 20 és 60 korona között kínált festmények közül több is gazdára talált. A vásárlók köréből a hírek név szerint Angyal Emilt említik, akinek a tulajdonába a Bakonyér, a Wiedersteini park és a Házvége című festmények kerültek, illetve Lippay Géza főispánt, „ki a »Padlásszoba« című rendkívül kedves és hangulatos képét szerezte meg a jeles, fiatal művésznek”.29 Mivel „Lóth Józsefnek a vármegyeháza nagytermében rendezett képkiállítása iránt állandóan nagy érdeklődés nyilvánult”30 meg, nyitva tartását néhány nappal meghosszabbították. Az tervezett december 15-e helyett a tárlat végül december 20-án zárta kapuit. A kiállítással összefüggésben még egy dologról kell szót ejtenünk: bár Lóth József minden anyagi forrását arra szánta, hogy tovább folytathassa elkezdett külföldi tanulmányait, az 1908-as kiállításának belépődíjaiból származó bevételt — az őt támogató város iránt érzett hálája jeléül —jótékonysági célra, mégpedig „a kismegyeri csata emlékszobor alapja javára”31 ajánlotta fel. A győri kiállítás után néhány nappal, Lóth József már készen állt, hogy beteljesítse régi vágyát, azt tudniillik, hogy eljusson a művészetek egykori fellegvárába, Olaszországba. „A telet Rómában tölti — tudjuk meg a Győri Hírlap rövid híréből —, hogy megismerje a régi nagy mesterek remekeit. A nyár folyamán pedig beutazza egész Olaszországot és csak az ősszel tér vissza, hogy itthon állandó műtermet rendezzen be.”32 Miközben a vármegyeházán még javában tartott Lóth József bemutatkozása, 1908. december 10-én „a Katholikus Kör Andrássy-út 36. sz. alatti székháza nagytermében”33 újabb győri kiállítás megnyitására gyűlt össze a város művészetpártoló közönsége. Az érdeklődés a különc Tajnai-Gillemot Ödön festőművésznek és 197
