Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Claudia Wunderlich: Késő nazarénus, késő romantikus és kártyatervező: A Kupelwieser-tanítvány Unger Alajos újrafelfedezése
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK A Coreth (2004) szerint a pietas austriaca a Habsburg uralkodói erények eredetéről és a Habsburg hatalom legitimációjáról szóló diskurzus kiterjesztése. Az a tény, hogy a koronaországok régi királyai nemcsak egyeduralkodók, hanem szentek is voltak, erősítette tiszteletüket, ugyanakkor megakadályozta, hogy a Habsburg-birodalomban egyetlen történelmi uralkodó testesíthesse meg a birodalom politikai identitását. (Ducreux 2011, 302.) Szent István ma Magyarország nemzeti szentje és valószínűleg a legjelentősebb magyarországi szent. De vajon hogyan látta a képet a period eye (Baxandall 1988) szűrőjén át a kortárs szemlélő is? Milyen politikai jelentést hordozhatott a kép abban a korszakban, amikor a birodalomban többirányú lojalitások és identitások éltek egymás mellett? (Telesko 2006, 24-26.) Szent Istvánnak Mária Terézia által újjáélesztett kultusza a XIX. században jelentősen átalakult, (Klimó 2003,92-130.) de a reformkorban még messze volt mai jelentésétől. (Uo. 94-109.) Annak ellenére, hogy a Tudományos Gyűjteményben elkezdődött élettörténetének alaposabb kutatása, (Csécs 2000) Habsburg-múltja és a katolikus egyházhoz kötöttsége miatt Szent István a liberális mozgalom számára nem válhatott identitásteremtő személyiséggé. (Klimó 2003, 99.) Gróf Széchenyi István éppúgy, mint a történész Fessler Ignác Aurél elég rosszakat írtak róla, csak a liberális történész, Horváth Mihály (1809-1878) püspök szállt síkra valamivel jobb megítélése mellett. Összességében akkoriban nagyon is vitatott történelmi személyiség volt. (Uo.) Unger Alajos mindezek ellenére valószínűleg azért is állt pozitívabban Szent Istvánhoz, mert a győri egyházmegye mellett számtalan kolostor — többek között apja, Géza megkezdett munkáját folytatva a Győr mellett fekvő pannonhalmi apátság — és mindezek mellett az esztergomi érseki székhely megalapítása is a nevéhez fűződik. (LChI: Stephan I. von Ungarn; LMA: Stephan I. d. Hl. és az ott megadott irodalom.) A Szent Jobb hagyományos tiszteletéhez kapcsolódó budai körmenetet 1819- ben József nádor alakította át, (Klimó 2003, 100; a körmenet eredetére: uo. 94- 109) de a szertartás még ezt követően sem nemzeti, hanem városi-rendi keretek között és nem a hercegprímás, hanem csupán alacsonyabb rangú egyházi személyiségek vezetésével zajlott. (Uo. 100; a körmenet eredetére uo. 94-109.) Első alkalommal az 1848-as nemzeti mozgalom emelte az augusztus 20-i Szent István ünnepet a nemzeti függetlenség jelképévé, (Uo. 93,101.) igazi változás azonban csak az 1850-es évektől következett be, miután a magyar elitek szembesültek a nemezetiségi mozgalmak fenyegetésével. Szent István Nyugat felé fordulását, Horváth Mihályt követve ekkortól jelentős civilizatorikus teljesítményként értékelték, amely immár a magyarságnak a szláv népekkel szembeni fölényét bizonyította. (Uo. 100.) Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a hercegprímás és általában a magyar arisztokrácia is belátta, hogy a nemzeti és a konzervatív gondolat összegyeztethető. (Uo. 93.): Klimó szerint „[ajmikor a császárság az 1855. évi konkordátumban előirányozta, hogy a magyar püspököket a lajtántúliakkal egyenrangúvá teszi, ami a magyar hercegprímás különleges jogait veszélyeztette, az addig Habsburg-barátnak
