Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Claudia Wunderlich: Késő nazarénus, késő romantikus és kártyatervező: A Kupelwieser-tanítvány Unger Alajos újrafelfedezése
CLAUDIA WUNDERLICH KÉSŐ NAZARÉNUS, KÉSŐ ROMANTIKUS ÉS KÁRTYATERVEZŐ... A középkor iránti érdeklődés előzményei a XVIII. század közepéig nyúlnak viszsza, egyik előfutára Johann Gottfried von Herder volt, aki „nagy visszhangot kiváltva az elsők között hívta fel a figyelmet arra, hogy egy nép nemzeti öntudatra ébredésében és emancipációjában a nyelvnek, irodalomnak és kultúrának kiemelkedőjelentősége van”. (Fastert 2000,232f.)19 A középkor felé fordulás ugyanakkor a felvilágosodás kritikája is volt egyben. Unger Alajostól — szemben más nazarénusokkal — sajnos nem ismerünk semmilyen önvallomást, amely segítségünkre lehetne a Vajk-kép céljának, szándékának és keletkezési körülményeinek felderítésében. Elképzelhető, hogy a festmény egy oltárkép vagy esetleg egy freskó előtanulmányaként készült, de biztosan ezt sem állíthatjuk. Nincs más lehetőség, mint hogy a képet per se elemezzük, meghatározzuk lehetséges inspirációs forrásait és összehasonlítsuk más, elsősorban nazarénus művekkel. Ebben a vonatkozásban érdemes utalni a családi háttérre is, hiszen a festő pap bátyja, Unger Károly, kezdetben Sztankovits János püspök, majd 1857-1867 között a már említett Simor János munkatársaként, püspöki írnokként és levéltárnokként dolgozott Győrben. Valószínűnek tartjuk, hogy Unger Alajos vallási kérdésekben és a Vajk megkeresztelése című kép készítése során is nagyban támaszkodhatott bátyja tanácsaira. A festmény, bár egyetlen darabból áll, a középkori szárnyasoltárok, illetve poliptichonok kompozíciós elveinek emlékét őrzi, amennyiben több különböző időpontban játszódó zsánerszerű jelenetet, illetve epizódot ábrázol.20 A kép középmezejében Vajk megkeresztelése látható, a szertartást Adalbert püspök végzi, de nem keresztelő medence fölött, ahogy annak idején történnie kellett, hanem anékül, vagyis úgy, ahogy az a XIV. századtól szokásban volt. (LChI: Stephan von Ungarn; LMA: Stephan I. d. Hl.; ÖHL: Stephan I. von Ungarn.) Vajk arca feltűnő hasonlóságot mutat Kriehuber Magyar Vezérek, Hertzegek és Királyok képekben című kiadványának Moritz von Schwind rajza után készült, Szent Istvánt ábrázoló litográfiájával. (Weigmann 1906, 33.) (7. kép) Ez a sorozat tehát bizonyára Unger számára is fontos inspirációs forrást jelentett. A minden valószínűség szerint 974 körül — ahogy arról a középkori legendák is beszámolnak —, még gyermekként megkeresztelt István a képen felnőtt férfiként térdel a főpap előtt. (Vö. Silagi 1976,166,4. lábjegyzet; a Vajk megkeresztelésének időpontjával kapcsolatos vitáról Sinkó 2000, 20, 16. lábjegyzet.) Hasonlóan ábrázolta Krisztus megkeresztelését Piero della Francesca (1448-50, National Gallery, London) (8. kép), illetve Perugino freskója (1482 körül, Vatikán, Sixtus-kápolna), miáltal Szent István az Unger-képen Krisztus erényes örökösévé (christomimesis) magasztosul. Az oltárfüggönyön olvasható zsoltáridézet ugyanakkor, amely gyakran tűnik fel a keresztes hadjáratokkal összefüggésben, Szent Istvánt mintegy előkeresztessé avatja. (Purkis 2008,181.) Az első keresztes hadjáratra Szent István évszázadában került sor és uralkodása alatt ő nyitotta meg újra a dunai szentföldi zarándokutat, amelyen később a keresztesek is biztonságosan juthattak el Jeruzsálembe. (HDC: Hun-147 '
