Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Claudia Wunderlich: Késő nazarénus, késő romantikus és kártyatervező: A Kupelwieser-tanítvány Unger Alajos újrafelfedezése
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK Vajk megkeresztelése Unger Alajosnak van egy másik műve, amely a Magyarországon patrona Hungáriáé- ként tisztelt Szűzanya fenti ábrázolásával tematikai összefüggést mutat. (Vö. Klimó 2003, 96.) Egy nagyalakú festményről van szó, amely Vajk, a későbbi I. István király, megkeresztelését ábrázolja (olaj, vászon, 130 x 180 cm, 1842, magántulajdon),17 akit fiával, Imrével és Gellért Csanádi püspökkel együtt VII. Gergely pápa 1083. augusztus 20-án avatott szentté. (Bogyay 1976, 20f.) Szent István számára a Mária-kultusz különleges jelentőségű volt, hiszen az uralkodó Szűz Mária, továbbá Szent György és Szent Márton segítségének tulajdonította ellenfele, Koppány legyőzését. Ez a különleges tisztelet jutott kifejezésre abban, hogy az ország legfontosabb templomait, így a győri székesegyházat is, Szűz Máriának szentelték. (Klaniczay 200,138.) István apja, Géza fejedelem törekvéseit beteljesítve vált a magyar állam megalapítójává: „Karoling mintájú egyházszervezetet épített ki, legyőzte az ellenálló törzsi vezetőket és az országot a keresztény Nyugathoz csatolta. A császár és a pápa beleegyezésével foglalta el a királyi méltóságot, amikor 1000 karácsonyán a II. Szilveszter pápa által küldött és Magyarországon ereklyeként tisztelt koronával királlyá koronázták.” (LChl: Stephan von Ungarn) Ez esetben is felvetődik a kérdés, mennyiben beszélhetünk nazarénus ihletésű műről? Az első támpontot maga a kép témája nyújthatja. A történeti festészet művészettörténeti és társadalomtörténeti vonatkozásban egyaránt a XIX. századi művészet egyik meghatározó műfaja volt. (Fastert 2000, 9.) Egyrészt a reneszánsz óta a legrangosabbnak számított a retorikán alapuló műfaji hierarchiában, (uo.) másrészt új jelentőségre tett szert a nemzeti érzés feltámasztásában, a patriotizmus és nacionalizmus eszméinek megfogalmazásában. A nazarénusok voltak az első olyan festők, akik különös figyelemmel fordultak a történelem felé, és a klasszicista ideáltól eltávolodva a mitológiai hősök helyett immár történelmi, elsősorban középkori, illetve reneszánsz hősöket örökítettek meg.18 (Uo. 12f, 31, 40.) Grewe (2009, 46.) megállapítása szerint a nazarénusok a történelem megszállottjai („obsessesed with history”) voltak, ami Unger Alajos több ismert művén is tetten érhető. A történelmi festészet XIX. század eleji felértékelődésében ugyanakkor a Szent Német-Római Birodalom 1804-es megszűnését és az Osztrák Császárság 1806-os alapítását követően a Habsburg-hatalom legitimációs törekvései is közrejátszottak. (Telesko 2006, 20-23, 329-383.) A müncheni királyi palota császártermei számára készített, Habsburg Rudolfot, Barbarossa Frigyest és Nagy Károlyt „egyedi módon ábrázoló” — a második világháborúban elpusztult, így csupán kartonokról ismert — freskók, amelyeket I. Lajos király megbízásából Julius Schnorr von Carolsfeld festett 1835 és 1842 között, kiváló példák arra, milyen jelentőséggel bírt a középkor a nazarénusok számára. (Fastert 2000,14; Katalógus Drezda 1999) 146
