Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Claudia Wunderlich: Késő nazarénus, késő romantikus és kártyatervező: A Kupelwieser-tanítvány Unger Alajos újrafelfedezése
■ ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK A szakirodalomban Unger festményének előképeként eddig csupán Krafft csataképe merült fel, amelyet utóbbi egy háromrészes mű egyik darabjaként festett a Nemzeti Múzeum számára. (Székely 1998, 64; a képről: Telesko 2006,380-383.) A Zrínyi-festmény kompozíciós mintája Rubens Amazonok csatája című képe volt. (Frodl-Schneemann 1984, 69.) Krafft — aki sok más magyar művészre is hatott — Unger műve esetében is fontos inspirációs forrást jelenthetett, de biztosan nem az egyetlent. A török háborúk, amelyekben Magyarország az Oszmán Birodalommal szemben Európa védőbástyájának szerepét játszotta, a korszak művészetében igen kedvelt témának számítottak, eredetileg a Habsburg uralkodók nagyságának és hatalmának bemutatását szolgálták. (Telesko 2006,33,380-383.) Krafft saját képéhez Joseph von Hormayr báró írásaiból meríthetett további inspirációt, amely szerint a műnek Magyarország és a Habsburg-ház közti megbonthatatlan kapcsolatra kellett emlékeztetnie és ezáltal a nacionalizmust csírájában elfojtania. (Vancsa 1973,148.) A festményt a közönség és a művészek is nagyra értékelték és egy másik nazarénus művész is mintának tekintette. Karl Stürmer Einsturz der Innbrücke bei Mühldorf während der Schlacht gegen die Böhmen 1258 című képe (1829 előtt) nemcsak hasonló jelenetet ábrázol, hanem szabályosan számtalan részletet is átvett Kraffttól. (Uo.) A tömeg- és csatajelenetek sem voltak idegenek a nazarénusoktól. Ludwig Vogel Die Heimkehr der Eidgenossen nach der Schlacht am Morgarten (1821) címen festett képet, és Julius Schnorr von Carolsfeldnek (1794-1872), aki egykor Kraffttal együtt járt Rómában, (AKL: Krafft, Johann Peter) a müncheni királyi palota számára készített freskósorozatában szintén szerepeltek csatajelenetek. (Katalógus Drezda 1999) Kupelwieser is Krafft festményét tekintette mintának azokhoz a freskókhoz, amelyeket a bécsi Herrengasséban álló egykori alsó-ausztriai helytartósági palota márványtermébe festett (1848-50, Palais Niederösterreich, vö. Telesko 2006,272-280.), bár ő, az akkoriban már a „történések gyújtópontjának” számító München hatása alatt, a részleteket alaposabban kidolgozta. (Vancsa 1973, 76; Grewe 2007) Igaz ugyan, hogy a török háborúkkal, sőt Győr visszafoglalásával és az azt irányító hadvezérekkel már Hans von Aachen (1552-1615) is foglalkozott, (AKL: Aachen, Hans von) Unger közvetlen előképeit és inspirációs forrásait azonban inkább XIX. századi művek jelentették. A török háborúkat Krafft mellett Moritz von Schwind is feldolgozta egy rajzon, amelyet aztán Josef Kriehuber (1800-1876) litografált, (vö. Katalógus Budapest 2000, 531.) (6. kép) de említhető Leander Russ (1809-1864) Sturm der Türken auf die Löwelbastei 1683 című képe (Vancsa 1973, 75.), Johann Nepomuk Hoechle (1790-1835) Szene aus einer Türkenschlacht15 című festménye, továbbá azok az ábrázolások, amelyeket Johann Nepomuk Geiger (1805-1880) készített Anton Ziegler osztrák történelemről szóló 1839-es kiadványához. (Ziegler 1839; vö. Geiger 1861,84-86.) A győri festmény vonatkozásában a fiatal Ungerre, mestere, Kupelwieser is bizonyosan erős hatást gyakorolt. Kupelwieser festészete — bár késő nazarénus volt — részben Krafft hatása alatt állt, de inspirációt merített különböző kortárs forrásokból, így — akárcsak Russ és Hoechle — Ziegler illusztrációiból, továbbá a müncheni királyi palota 144
