Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Claudia Wunderlich: Késő nazarénus, késő romantikus és kártyatervező: A Kupelwieser-tanítvány Unger Alajos újrafelfedezése
CLAUDIA WUNDERLICH KÉSŐ NAZARÉNUS, KÉSŐ ROMANTIKUS ÉS KÁRTYATERVEZŐ... Unger Alajos portréfestészete és a nazarénus örökség Unger Alajos jelenleg ismert legkorábbi műve egy mellkép, amelyet 1836-ban készített, amikor Kupelwieser tanítványaként megkezdte bécsi akadémiai tanulmányait (olaj, vászon, 71 x 61 cm, j.j.f. A: Unger pinx. 836, University of Pennsylvania). A festményt 1984 óta az USA egyik legrégibb egyeteme, a magas presztízsű Borostyánliga tagja, a University of Pennsylvania művészeti gyűjteménye őrzi. A kép egy fiatal nőt ábrázol háromnegyedes profilban, hosszú, sötétbarna haját hátul feltűzve, kétoldalt loknikba rendezve hordja, nyakát feltűnő arany nyakék díszíti, és a korabeli ízlésnek megfelelő fehér fodros világoskék ruhát visel. Az Unger Alajos képeiről ismerős síkszerű festőstílus a későbbi családi portréhoz képest ugyan még kiérleletlennek hat, de már itt is megmutatkozik a tanulmányai kezdetén álló festő tehetsége. Az akadémiai művészek első művei között gyakran találkozunk portrékkal, hiszen ebben a műfajban tudatosan alkalmazhatták a tanulmányaik során elsajátított anatómiai ismereteket. A nő személyéről és a kép keletkezésének körülményeiről egyelőre semmit sem tudunk, így csak feltételezhetjük, hogy Unger az akkoriban különösen kedvelt portrék festésével teremtette elő képzési költségeinek legalábbis egy részét. Ennek fényében valószínűsíthető az is, hogy Hergeszell Ferenc városi kapitány és későbbi országgyűlési követ 1841-es portréját is Unger Alajos festette (olaj, vászon, 66 x 53,5 cm, RFM, ltsz. XJM K.55.99.1) (4. kép). A kép egyértelműen emlékeztet Unger festőstílusára, Hergeszell szemének és ruhájának kidolgozása, továbbá a háttér színei és különösen a könyv megformálása mind Unger szerzőségét sejteti. A szélek és díszítések analógiái az alábbiakban ismertetendő Vajk-kép könyvábrázolásain fedezhetők fel, míg az óraképpel részletekben mutat hasonlóságot. Bár még további vizsgálatok szükségesek, a stilisztikai jellegzetességek alapján már most kijelenthető, hogy a képet valószínűleg Unger Alajos festette. A harmadik portré egy családi kép, amely az Ungereket polgári családként ábrázolja (olaj, vászon, 72 x 57 cm, 1843,1974 óta az MNG őrzésében, ltsz. 74.83).9 A festményen látható egészalakos portrék nehéz feladatot jelentettek, hiszen az effajta ábrázolás az anatómia és az aránytan alapos ismeretét feltételezte. Unger Alajos azonban a bécsi akadémián folytatott tanulmányai révén kétségtelenül rendelkezett a szükséges tudással. A festmény a polgári öntudat kifejeződése, középen a jámbor családapa, a kártyafestő Unger Mátyás látható, aki a korabeli ideálnak megfelelően gyermekeitől övezett patriarchális családfőként jelenik meg. A gyermekek sorát a legidősebb fiú, Károly (Carl, 1812-1895), a pap, későbbi egyházmegyei írnok és levéltárnok kezdi, majd az óramutató járásával ellentétesen haladva születési sorrendben következnek a többiek. Alajos, a festő, aztán a húga, Mária (Maria, 1817-1872),10 mellette kicsit távolabb — a távolság bizonyára azt az űrt szimbolizálja, amelyet az öt évvel korábban elhunyt anya hagyott maga után — a két fiatalabb fiú, József (Joseph, 1820-1867), a későbbi győri textilkereskedő és 139
