Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Claudia Wunderlich: Késő nazarénus, késő romantikus és kártyatervező: A Kupelwieser-tanítvány Unger Alajos újrafelfedezése
CLAUDIA WUNDERLICH KÉSŐ NAZARENUS, KÉSŐ ROMANTIKUS ÉS KÁRTYATERVEZŐ... Claudia Wunderlich KÉSŐ NAZARENUS, KÉSŐ ROMANTIKUS ÉS KÁRTYATERVEZŐ: A KUPELWIESER-TANÍTVÁNY UNGER ALAJOS ÚJRAFELFEDEZÉSE1 Az alábbi tanulmány egy késő nazarénus,2 késő romantikus akadémiai portré-, zsáner- és történeti festő, a győri Unger Alajos életművével foglalkozik: egyrészt bemutatjuk eddig kevés figyelemre méltatott, illetve részben csak az elmúlt években előkerült olajfestményeit,3 másrészt az Unger család kései játékkártyáinak tervezésében játszott szerepét vizsgáljuk. Személyét és életművét már érintették az Unger családról, illetve a családi kártyafestő műhely történetéről szóló korábbi feldolgozásaink is, amelyekhez Székely Zoltán a bécsi képzőművészeti akadémián készített antik tanulmányrajzok — sajnálatosan felületes és hibás megállapításokat tartalmazó4 — bemutatásával csatlakozott. (Wunderlich 2009, 2010, 2011, 2012; Székely 2011) A fenti tanulmányok és az újonnan felfedezett festmények ugyan jelentősen bővítették ismereteinket erről a hosszú ideig elfeledett művészről, de személyével és pályájával kapcsolatban továbbra is számtalan kérdés vár megválaszolásra.5 Legújabb kutatási eredményeink ismertetésével ezúttal a nazarénusok és a magyar művészet születése közti összefüggésekre is szeretnénk rávilágítani, egyúttal felhívva a figyelmet a magyar művészettörténet-írás mostohagyerekének számító nazarénus művészetre.6 Tanulmányunkban a következő kérdésekre keressük a választ: Milyen szerepet játszott Unger Alajos kártyatervezőként? Milyen új források segíthetik életművének rekonstruálását? Hogyan lett a kártyafestő tanoncból akadémiai festő? Milyen politikaijelentést hordozott Unger művészete és milyen politikai és művészeti szerepet játszottak Magyarországon a késő nazarénusok és késő romantikusok? A nazarénus művészet hatása Európa jelentős részén aligha túlbecsülhető, a jelentős XIX. század eleji művészeti irányzatok közé tartozik. (Vö. Grewe 2009 és az ott feltüntetett irodalom.) Ezzel szemben Cséfalvay az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteménye és különösen a XIX. századi késő nazarénus és késő romantikus festmények kapcsán úgy látja, „hogy a múzeumalapító Simor János hercegprímás és kortársai szemében a 19. század művei tűntek értékesebbnek, a jövőre nézve fontosabbnak. Mai felfogásunk szerint Simor és Ipolyi a középkori és reneszánsz művek megszerzésével tettek nagyobb szolgálatot a magyar muzeológiának. [...] Simorral és Ipolyival le is zárult az a korszak, amely inkább történelmi helyzetkép regisztrálásra sarkall, de távlatot nem mutat a jövő egyházművészetének.” (Katalógus Esztergom 2001, 8.) Cséfalvayval szemben tehát Simor és Ipolyi Arnold még többnyire nagyra értékelték ezt a fajta művészetet, amit a fenti szerző azzal magyaráz, hogy a két főpap a Magyarországon is terjedő szekularizáció ellenhatásaként a „vallásos és keresztény korszakok” művészete, a középkor és a reneszánsz festészet felé fordult.7 (Katalógus 135
