Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Paár Ádám: Liberális demokrata pártok és jelöltek a Horthy-korszak gyúri parlamenti képviselőválasztásain
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK reskedelem területére. A javaslat szerzői a keresztény és zsidó kereskedők kívánatos százalékos arányát 90:10 arányban jelölték meg. A szövetség követelte, hogy az arányszám helyreállásáig zsidó kereskedő számára ne adjanak ki iparigazolványt, illetve a meglévő engedélyek felülvizsgálatát is kérte a kormánytól. A magántulajdont sértette az a javaslatuk, amely szerint az adócsalásban bűnösnek talált zsidó kereskedők vagyonát el kell kobozni, s azokat „nem érettségizett, de jól képzett keresztény kisipari, illetve keresztény kiskereskedői existenciák (sic!)” megalapozására fordítani. (Gecsényi - Varga, 1994, 20-21.) Az 1939-es választáson nem indult el az NDP, tiltakozásul az első és a második zsidótörvény által jelentett diszkrimináció miatt. Az NDP félreállása következtében Rassay Károly pártja — ekkor Polgári Szabadság Párt (PSZP) néven — képviselte egyedül az országos politikában a liberális értékeket. Azonban Rassayéknak hagyományosan nem volt bázisuk Győrben. A Rassay-párt csak Budapesten és környékén, valamint Szegeden állított listát. Győr városában éppen akkor hiányzott a liberális párt képviselete, amikor a szélsőjobboldali agitáció a legerősebb volt. Ilyen helyzetben nem csoda, hogy az egzisztenciájában fenyegetett zsidó kispolgárság, illetve mindazok a rétegek, amelyek tartottak a kormány jogfosztó intézkedéseitől, Győrben az 1939-es választáson az MSZDP-re szavaztak. Az MSZDP a leadott szavazatok harmadát szerezte meg (35 %), ami elmaradt 1931- es és 1935-ös teljesítményétől (37,34 %, illetve 38,80 %). Figyelembe véve azonban, hogy a korábbi választáshoz képest több mint 2400 fővel csökkent a választójogosultak aránya, az MSZDP sikert ért el: a választójogosultak számának kormányzati csökkentése ellenére megőrizte mandátumát a 2. választókerületben. (Hubai II. 2001,589.) A liberális erők, a legitimistákhoz, kisgazdákhoz és a szociáldemokratákhoz hasonlóan, kétségbeesetten próbálták védelmezni a polgári értékeket, a jogbiztonságot, és egyúttal harcoltak a közélet demokratizálásáért, a diktatórikus törekvések megakadályozásáért. A parlamentben Rassay „örök” pártja megőrizte öt mandátumát. Az NDP válságos helyzetbe jutott. Mivel nem tudott elindulni a választáson, a pártban megkezdődött a bomlás. Gál Jenő, a párt ügyvezető elnöke 1940-ben meghalt, Vázsonyi János pedig gyenge vezetőnek bizonyult. Az NDP és a PSZP külön utakon járt a háború alatt is. A zsidótörvények elsősorban az NDP bázisát sújtották, amelyik így sokkal motiváltabb volt a hasonlóan célkeresztben lévő szocdemekkel való összefogásra. A PSZP ezzel szemben a Bethlen vezette konzervatív, angolbarát erőkkel próbált antifasiszta szövetséget létrehozni. A kölcsönös sérelmek, az eltérő taktikai megfontolások, a háború utáni időre vonatkozó elképzelések még ezekben a veszélyes esztendőkben is akadályozták a két párt békülését. Végül a szövetkezés gordiuszi csomóját a Wehrmacht vágta át az ország 1944. március 19-i megszállásával, amelyet követően a két liberális pártot — a legitimista, kisgazda, szociáldemokrata pártokkal együtt — betiltották. Vá-
