Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Paár Ádám: Liberális demokrata pártok és jelöltek a Horthy-korszak gyúri parlamenti képviselőválasztásain
LIBERÁLIS DEMOKRATA PÁRTOK ÉS JELÖLTEK A HORTHY'KORSZAK ... PAÁRÁDÁM zsonyi és Rassay egyaránt koncentrációs táborba kerültek. Csak Rassay tért haza, de politikailag ő is halott volt. Az 1945 utáni fejlődés nem a liberális demokrácia gyors megvalósulásának kedvezett, a PSZP újjáalakítására nem volt esély. A liberális tábor kohézióját nem sikerült helyreállítani: az NDP és a PSZP tagságából sokan meghaltak a munkaszolgálatban, a koncentrációs táborokban, vagy a háború során. A liberális pártok, hasonlóan a szociáldemokráciához, elveszítették legkiválóbb vezetőiket. Ez persze abból fakadt, hogy ezek az irányzatok legális szereplők voltak a két világháború közötti korszakban, tagjai ott ültek a parlamentben és a törvényhatósági bizottságokban, a helyi elitek elismert tagjai voltak, amíg lehetett éltek a nyilvánossággal, és ellentétben a kommunistákkal szem előtt voltak. Ezért 1944-ben a szélsőjobboldal könnyebben megsemmisíthette őket, mint a rejtőzködő szélsőbalt. A sztálini típusú szovjet diktatúra 1949-es kiépülését követően pedig végleg meghiúsult a remény arra, hogy egy befolyásos liberális párt alakuljon. A rendszer pedig mindent megtett a liberális pártok hagyományos bázisa, a közép- és kispolgárság felszámolása érdekében, amelyeknek az anyagi ereje amúgy már korábban meggyengült a háború és az államosítások miatt. Amikor Rassay 1958-ban teljes mellőzöttségben meghalt, már nyoma sem volt a két világháború közötti liberális pártok bázisának. (L. Nagy 1972, L. Nagy 2006) Következtetések A Horthy-korszakban a liberális irányzat rendkívül szétaprózott volt, tagjai több, egymással is rivalizáló, hol egyesülő, hol szétváló pártban tömörültek. A Rassaypárt(ok) kivételével — és a szociáldemokráciához hasonlóan — a liberális pártok nem rendelkeztek széles agrárbázissal, falusi támogatottsággal, ami az egyik oka volt tartós gyengeségüknek. A liberális pártok kifejezetten urbánus pártok voltak, bázisuk Budapest és a többmandátumos törvényhatósági jogú városok területén összpontosult. Győrben a korszakban a liberális erők két országos képviselőválasztáson mérettették meg magukat: 1922-ben, illetve 1931-ben. Ezenkívül még az időközi választásokon indultak liberális jelöltek. A szétforgácsolt liberális erőknek egyszer sikerült Győrből képviselőt bejuttatni a parlamentbe: 1925-ben Németh Károlyt. A várost jellemző, a szociális és szocio-geográfiai tényezőkből fakadó ideológiai-politikai kétosztatúság, a keresztényszocialista-kormánypárti és szociáldemokrata politikai szubkultúrák fegyelmezettsége nem kedvezett a liberális jelöltek esélyeinek. A szociáldemokrata, a keresztényszocialista és a liberális politikai táborok — bár utóbbi a Horthy-korszakban csak két választáson mérettethette meg magát — elhelyezkedését rávetítettük Győr városának különböző városrészeire, és Szakái Gyula monográfiájának adatai alapján összegeztük az egyes városrészek társadalmi, foglalkozási mintázatát. Ennek alapján az egyes világnézeti táborok alábbi politikai topográfiáját lehet felvázolni: 113
