Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Paár Ádám: Liberális demokrata pártok és jelöltek a Horthy-korszak gyúri parlamenti képviselőválasztásain
PAÁRÁDÁM LIBERÁLIS DEMOKRATA PÁRTOK ÉS JELÖLTEK A HORTHY-KORSZAK ... A vereségben alighanem közrejátszott a liberális tábor megosztottsága. Rassay Károly, a Nemzeti Szabadelvű Párt (NSZP) vezetője a választás előtt a Vázsonyi- Gál-párttal közös listát kezdeményezett, Szabadelvű és Demokratikus Ellenzék néven. Azonban az egyetértés hamar megszűnt, és a választások előtt Vázsonyi János felmondta a szövetséget. Vázsonyi meg Rassay kölcsönös sértéseket vágtak egymáshoz, utóbbi burkoltan célzott arra, hogy a Vázsonyi-párt mögött hagyományosan a budapesti Teréz- és Erzsébetváros zsidó kispolgársága állt. (L. Nagy 1980, 223., L. Nagy 2006, 83.) A Vázsonyi-párt két szék között a pad alá esett: országosan két mandátummal kellett megelégednie, miközben Győr 1. kerületét „elvitte” a KGSZP, a 2. választókerületet az MSZDP, viszont az NSZP öt mandátumhoz jutott az Országgyűlésben. A liberalizmus társadalmi táborának szétesése Az 1930-as évek második felében erőteljes jobbratolódás indult meg a közéletben. A kormánypártban, amelyet Teleki Pál miniszterelnök 1939. március 7-én Magyar Élet Pártja (MÉP) névre keresztelt át, egy új politikusgeneráció vette át a kezdeményezést, amelyik nem csak a konzervatív, angolszász orientációjú Bethlen István gróffal állt szemben, hanem a faji alapú radikalizmus és a náci Németországgal való barátság tekintetében az 1930-as évek elejének-közepének gömbösi programját is felülmúlta. A kor hangulatára mi sem jellemzőbb, mint hogy a MÉP nyíltan deklarálta, zsidó nem lehet párttag. (Vida 2011, 202.) A faji alapú nemzetfelfogás és a szociális radikalizmus összekapcsolása potenciális bombaként ketyegett a helyi társadalmakban — különösen egy olyan nagyváros, ipari központ társadalmában, amelyikben a zsidó polgárság hagyományosan jelentős pozíciókkal rendelkezett a gazdaságban, a kultúrában és a közéletben: Szakái Gyula kutatása szerint a győri gazdasági elitben 30 %-ot, a város törvényhatósági bizottságában is átlagosan 20-30 %-ot tett ki az izraelita vallásúak aránya. (Szakái 2013, 58.) Sokan a szabadságjogokban és a szabad piacban, vagyis a liberális értékekben látták a győri zsidóság két-háromszoros felülreprezentáltságának a gyökerét, és — hasonlóan Európa más országaihoz — az államtól vártak (erőszakos) megoldást a keresztény középosztály gazdasági helyzetbe hozása érdekében. A korszak nem a liberális megoldásoknak kedvezett, az olyan szélsőséges társadalmi szervezetek, mint a jobboldali Baross Szövetség, az „őrségváltásban”, vagyis a zsidók visszaszorításában látták a megoldást a gazdasági, szociális bajokra. A Baross Szövetség győri csoportja 1938. április 12-i ülésén határozati javaslatban követelte a kormánytól „a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatékonyabb biztosításáról” szóló törvénytervezetének—a későbbi első zsidótörvénynek (1938: XV. te.) — a szigorítását, és kiterjesztését az értelmiségi pályák mellett az ipar és kell!
