Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Paár Ádám: Liberális demokrata pártok és jelöltek a Horthy-korszak gyúri parlamenti képviselőválasztásain
PAÁR ÁDÁM LIBERÁLIS DEMOKRATA PÁRTOK ÉS JELÖLTEK A HORTHY-KORSZAK ... meghaladta a konzervatívokét”. (Szakái 2013, 58.) Tehát elmondható, hogy a korszakban a polgárság megoszlott a két szervezett politikai erő, a szociáldemokrácia és a keresztényszocializmus között, mert két választás kivételével hiányzott a középső pozíciót betöltő liberális párt. Azok a kispolgárok, akik liberális érzelműek voltak, gyakran jobb híján, vagy szimpátiából az MSZDP-re voksoltak. Természetesen a nagypolgárság, illetve annak konzervatív-liberális része inkább a NEPP-et, valamint a kormánypártokat favorizálta. Választások és jelöltek 1922-ben Győr 1. választókerületében dr. Krisztinkovich Antal, rendőrtanácsos, a 2. választókerületben dr. pereszlényi Pereszlényi Zoltán, belügyminiszteri tanácsos, író, egy kisnemesi hátterű református lelkész fia, indult el a liberális elvek képviseletében. (Hubai 2001, II. 39.) Krisztinkovich a kormánypárti Hegyeshalmy Lajossal és Németh Károllyal szállt versenybe. Tekintve, hogy a háromból két jelölt, Krisztinkovich és Németh is, liberális érzelműnek volt tekinthető, a kormánypárt politikusa joggal várhatta, hogy ajelöltek megosztják a liberalizmusra fogékony szavazótábort, és kiütik egymást a KNEP javára. Az összetettebb szociológiai mintázattal rendelkező 2. választókerületben, ahol a kispolgárság és az ipari munkásság megnyeréséért folyt a verseny, a pártonkívüli képviselő helyzetét megnehezítette a két tömegmozgalom, a keresztényszocializmus és a szociáldemokrácia szervesebb beágyazottsága. Pereszlényi Zoltán sajátos alakja a két világháború közötti liberális irányzatnak, ezért érdemes részletesebben is foglalkozni a személyével. A fiatal jogász az 1890-es évektől aktívan részt vett a győri egyesületi életben. Huszonegy évesen megalapította a Győri Napló című lapot, majd a Győri Tornaegyletet. Annyi idős volt, mint Jászi Oszkár, a magyar progresszió nagy alakja. Őhozzá hasonlóan Pereszlényi is Budapesten végezte el jogi tanulmányait, ezért ismerniük kellett egymást, legalább látásból, és őt is foglalkoztatták a századvég társadalmi konfliktusai, amelyek szétfeszítették Szent István államát. A millenniumi Magyarország csillogó díszletei, az ezeréves magyar történelem és a kiegyezéstől tartó közelmúlt kulturális és műszaki vívmányai sem fedték el a századvégi fiatal értelmiség szeme elől a nyomasztó szociális problémákat. Ezek közül Pereszlényit különösen kettő izgatta, amelyek összefüggtek egymással, és a magyarság kárpát-medencei hegemóniájával: a nemzetiségi kérdés és a magyarországi kivándorlás. 1901-től liptószentmiklósi (Liptovsky Mikulás), majd 1907-től rózsahegyi (Ruzomberok) szolgabíróként szlovák többségű közegben tevékenykedett, és igyekezett kifogni a szelet az izmosodó szlovák nemzetiségi mozgalom vitorlájából. Ez olyannyira nem ment könnyen, hogy konfliktusba került a rózsahegyi katolikus plébánossal, aki nem kisebb személyiség volt, mint a szlovák nacionalizmus egyik atyja, Andrej Hlinka. (Palatinus -Halász 1934, 70-71.) 107
