Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Paár Ádám: Liberális demokrata pártok és jelöltek a Horthy-korszak gyúri parlamenti képviselőválasztásain
__. * ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK A korszak két legfontosabb liberális szerveződésének Rassay és Vázsonyi többször nevet változtató, hol egyesülő, hol szétváló, majd ismét egyesülő pártjai számítottak, ezért is célszerűbb Rassay- és Vázsonyi-pártnak nevezni őket. A mindenkori Rassay- és Vázsonyi-párt között lényeges különbségek voltak, egyrészt a párttagság szociológiai karakterét, másrészt a közjogi tengely mentén való pozíciót (szabad királyválasztó-legitimista) tekintve. Rassay pártja, az alapító kisgazdapárti múltjából fakadóan, a szabad királyválasztó koncepciót vallotta. Eszerint mivel IV. Károly 1918 novemberében uralkodói jogait ideiglenesen felfüggesztette, a Habsburg-ház uralkodói folytonossága megszakadt, ezért a trónt betöltetlennek kell tekinteni. Vázsonyi viszont legitimista, vagyis Habsburg-párti alapon politizált. Rassay pártja a középosztály mellett a német és morva eredetű asszimilálódott polgárságot, valamint a kisgazdaréteget szólította meg. Vázsonyi pártja mögött a budapesti zsidó polgárság kevéssé jómódú része sorakozott fel, ami az 1919-es antiszemita hullám idején támadási felületet jelentett a liberális párttal szemben. Ahogyan említettük, a Vázsonyi-párt országos hatósugara is kisebb volt, mint Rassay pártjáé. Ugyanakkor részben a szociológiai háttér különbözőségéből is fakadt, hogy Vázsonyi messzebb ment el az ellenzékiségben. Az NDP által képviselt kispolgári és szociálpolitikai liberalizmus általában szövetségese volt a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak (MSZDP) előbb a Bethlen-rendszer, majd az 1930-as évek végétől a kormánypárti jobbratolódás és a szélsőjobboldal elleni küzdelemben. így 1924-ben a nemzeti demokraták és a szociáldemokraták egyaránt csatlakoztak az ellenzéki pártok által alkotott Országos Demokratikus Szövetséghez. A szövetség az általános választójogot, mélyreható földreformot, szociálpolitikai reformokat és az államformáról népszavazás kiírását követelte. (Vida 2011,241.) Összességében elmondható, hogy a Horthy-kori kormánypárt elitje, és Bethlen István miniszterelnök számára az NDP és a szociáldemokrácia képviselték azt az irányzatot, amelytől balra már nem toleráltak új politikai erőket. Rassay viszont ódzkodott a munkásmozgalommal való összefogástól, ami már csak azért sem meglepő, mert maga is a 19-es ellenforradalom pártjából, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjából érkezett a politikába, és számára a szociáldemokrácia csak eszközeiben különbözött a kommunistáktól, tartalmában nem. E tekintetben Rassay végig megőrizte Vázsonyinál konzervatívabb alapállását. (L. Nagy 2006) Éppen ezért nem is tekinthető véletlennek, hogy az 1920 utáni magyar állam második legnagyobb ipari központjában, munkáscentrumában, Győrben a nemzeti demokratáknak sikerült legalább egyszer elindulni a választáson, de a Rassay-pártnak nem. Annál jelentősebb volt Győrben egy másik országos párt: a Nemzeti Polgári Párt (NEPP), a Nemzeti Középpárt utóda. Az 1925-ös időközi választáson pedig elindította jelöltjét a Függetlenségi 48-as Kossuth Párt is. A pártnak győri gyökerei is voltak, ugyanis a párt nevének ihletője Giesswein Sándor győri kanonok 104
