Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Paár Ádám: Liberális demokrata pártok és jelöltek a Horthy-korszak gyúri parlamenti képviselőválasztásain
LIBERÁLIS DEMOKRATA PÁRTOK ÉS JELÖLTEK A HORTHY-KORSZAK ... PAÁRÁDÁM szervezete a helyben erősebb FKGP-hez csatlakozott. 1939-ben pedig Rupert megalapította a kissé furcsa nevű Polgári Agrárpártot. Az is sokatmondó, hogy a liberálisok egyik pártja a kisgazdarétegben népszerű Kossuth Lajos nevét választotta cégérül, akinek neve a parasztságban nem a szabadságharcot, hanem a jobbágyfelszabadítást idézte. Mindez arra utal, hogy a liberális pártok körében volt törekvés a liberális és agrárpárti, kisgazda-védő elvek összekapcsolására. (Vida 2011) Nem rajtuk, hanem a választási rendszeren és a korszakot jellemző antiliberális propagandán múlt, hogy ellentétben például a skandináv vagy a német liberális pártokkal, a magyarországi liberális pártok nem tettek szert valódi széles agrárbázisra, városi pártok maradtak. Mindazonáltal a liberális és agrár pártcsalád pártjainak elitje közötti részleges személyi átfedések, és a szövetségkötési hajlandóság megfelelt a nyugat- és észak-európai — német, skandináv— mintának, amelyben a liberális és agrárpártok egyaránt a „közép” pártjai, és egyforma távolságot tartanak a nemzeti konzervatív pártoktól (jobboldal) és a munkáspártoktól (baloldal). Igaz, az agrár pártcsaláddal való kapcsolat csak a Rassay-párt(ok)ra és a Kossuth Pártra volt jellemző, azoktól eltérően a Nemzeti Demokrata Párt egyáltalán nem rendelkezett vidéki, falusi bázissal. Budapesti, azon belül is pesti, izraelita kispolgári karaktere következtében támadhatóbb volt, mint a másik két ellenzéki liberális demokrata párt. (Boros - Szabó 2008) A vidéki egyéni választókerületekben a liberálisok dolgát nehezítette az 1922- ben visszaállított nyílt szavazás, valamint az, hogy a kormányzat a közigazgatás, az iskola és az egyházak révén jobban kézben tudta tartani a paraszti lakosságot, mint a városokban — persze tájegységenként, régiónként a társadalmi, gazdasági viszonyoktól függően eltérő mértékben. Ez, valamint az 1919-ben kiéleződött, s utána is érzékelhető Budapest-falu ellentét egy hosszú távú súlyos következménynyel járt: a korszak jobboldali publicisztikája a liberálisokat egyoldalúan a budapesti „destruktív elemek” oldalára sorolta — ami burkolt zsidózást jelentett —, vagyis azonosították a liberalizmust a zsidósággal. Miként más pártcsaládok esetében, a liberális pártok viszonyát is a fúziók és szétválások jellemezték. Ez nem is csoda, hiszen a Horthy Miklós nevével fémjelzett huszonöt esztendős korlátozott parlamentarizmus nem hagyott lehetőséget a parlamenti váltógazdaságra, márpedig az állandó ellenzéki pozícióba merevedettség változó együttműködési stratégiákat alakított ki — de ezek a kooperációk nem voltak hosszú életűek. 1922-ben a szétforgácsolt liberális erők egyesítették erejüket, amikor a Vázsonyi Vilmos vezette Nemzeti Demokrata Párt Rassay Károly pártjával szövetkezett. 1926-ban, Vázsonyi halálát követően a két politikai erő szervezetileg is egyesült Független Nemzeti Demokrata Párt néven, de az Egyesült Balpárt elnevezést is használták magukra. 1928-ban a két párt útjai elváltak: Rassay pártja a nemzeti demokraták nélkül, és Nemzeti Szabadelvű Párt néven működött tovább. (L. Nagy 1986; Vida 2011) 103
