Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Paár Ádám: Liberális demokrata pártok és jelöltek a Horthy-korszak gyúri parlamenti képviselőválasztásain
PAAR ÁDÁM LIBERÁLIS DEMOKRATA PÁRTOK ÉS JELÖLTEK A HORTHY-KORSZAK ... Paár Adám LIBERÁLIS DEMOKRATA PÁRTOK ÉS JELÖLTEK A HORTHY-KORSZAK GYŐRI PARLAMENTI KÉPVISELŐVÁLASZTÁSAIN A Horthy-korszak úgy él a köztudatban, hogy ezt az időszakot egyetlen, bár változó nevű párt — Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, 1922-től Keresztény-Keresztyén Kisgazda-, Földmíves és Polgári Párt (Egységes Párt), 1932-től Nemzeti Egység Pártja, 1939-től Magyar Élet Pártja — hegemóniája jellemezte, az ellenzéki térfelet pedig a liberális és baloldali kis- és középpártok népesítették be, amelyeknek esélye sem volt befolyásolni a politikát. A kép azonban összetettebb és árnyaltabb. A választási rendszer jellege és a rendszerbe épített biztonsági fékek, ún. korrektívumok, mint az egyéni választókerületekben fenntartott nyílt szavazás, az ajánlási rendszer, a választókerületek újrarajzolása, vagyis az ún. gerrymandering, majd 1938-tól az egyéni jelöltekre és megyei listákra voksoló vidéki szavazók dupla szavazata, továbbá a kormányzatnak a közigazgatással való összefonódása, nem tették lehetővé parlamenti váltógazdaság kialakulását. A mandátumok 80 %-a vidéki választókerületekben került kiosztásra, amelyekben a nyílt szavazás, valamint a választókra gyakorolt represszió gátolta, illetve akadályozta a természetes politikai tagoltság leképeződését. Gyakori volt az egyhangú szavazás, amikor a kormánypártjelöltjével szemben nem lépett fel ellenjelölt. Az 1920-1939 közötti hat nemzetgyűlési, illetve országgyűlési választáson Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék területén az összes választókerületben a megrendezett választások 10 %-a volt egyhangú szavazás, míg Sopron megyében ugyanez az arány 11 %, Fejér, Veszprém és Vas megyékben 17 %, Zala megyében 22 % volt. (Hubai II. 2001.) Mindezek a tényezők együttesen hozzájárultak a politikai tagoltság eltorzításához a vidéki választókerületekben. Célunk, hogy bemutassuk, hogyan alakult a liberális pártok támogatottsága az Északnyugat-Dunántúl regionális gazdasági-kulturális központjában, amely a XIX. század utolsó harmada óta élenjárt az iparosodásban, és tradíciói kifejezetten kedveztek a polgárosodásnak. (Szakái 2002; Szakái 2013.) Megvizsgáljuk, mennyiben sikerült a liberális pártnak kihasználnia az adott tér polgárosodásában rejlő lehetőségeket, a politikai és társadalmi rendszer adottságai között. Hipotézisünk szerint Győr, noha rendelkezett liberális tradíciókkal, nem a liberális pártoknak, hanem a keresztényszocializmusnak és a szociáldemokrata munkásmozgalomnak kedvezett, nem csupán a két világnézeti tábor nagyobb fokú szervezettsége, jobb mozgósítási képessége, hanem a liberális erők fragmentáltsága, megosztottsága következtében is. Tanulmányunkban területileg aggregált adatokkal dolgozunk, összevetve azokat a társadalomtörténeti folyamatokkal. Az 1920-as és 1930-as évek választásaira vonatkozó szavazóköri adatokat Szalai Attila feldolgozta az Arrabonában közölt ta99
