Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Paár Ádám: Liberális demokrata pártok és jelöltek a Horthy-korszak gyúri parlamenti képviselőválasztásain
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK nulmányaiban (Szalai 2007, Szalai 2012.), valamint Szakái Gyula a vállalkozó győri polgárokról írott monográfiájában (Szakái 2002). Az adatokat összevetettük a Hubai László által készített választási adattárral (Hubai 2001). Nem ismertetjük a korszak választási törvényeit, mivel az szétfeszítené a jelen tanulmány kereteit, és nem tekintünk ki az 1945 utáni liberális pártok történetére sem, mert az egy önálló tanulmány tárgya lehetne. A törvényhatósági jogú városokban, a rájuk vonatkozó másfajta választási szabályok (titkos szavazás, arányos, vagyis pártlistákra történő szavazás), a jobb művelődési adottságok, az önálló egzisztenciák nagyobb aránya, valamint a helyi elitek bizonyos mértékű önjárósága miatt a politikai preferenciák nyíltabban megjelenhettek, mint vidéken, vagyis a törvényhatósági jogú városokon kívül. Nem véletlen, hogy a korszakban Budapest és a többmandátumos törvényhatósági jogú városok (Debrecen, Győr, Hódmezővásárhely, Miskolc, Pécs, Szeged, kevésbé Kecskemét) számítottak a szociáldemokrácia és a liberális demokrata pártok fellegvárainak. Ezekben a városokban a liberális pártok képesek voltak mandátumot szerezni, és a liberális szavazók betölthették a mérleg nyelve szerepét a jobb- és a baloldal között. L. Nagy Zsuzsa feldolgozta a két világháború közötti liberális párt- és mozgalmi hagyományt, (L. Nagy 1972, L. Nagy 1980, L. Nagy 1986) azonban a szakirodalom mindmáig adós annak a bemutatásával, hogyan jelentek meg az országosan gyenge liberális pártok a helyi politikai társadalomban. Jelen tanulmány a helyi politikum és a liberális pártok által képviselt hagyomány összefüggését a két világháború közötti korszak második legnagyobb ipari központja, az északnyugati régió centruma, Győr választásain keresztül mutatja be. Magyarországi liberális pártok 1920-1939 között Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követő 1918-19-es évek fejleményei, a forradalom, a kommunista hatalomátvétel, majd az ellenforradalom, a vörös- és fehérterror finoman szólva nem kedveztek a liberális értékrendnek, a törvények tiszteletének, a vagyon- és jogbiztonságnak. A magyarországi politika közjogi kérdésekre, az Ausztriával való politikai közösség mélységére fókuszáló jellege értelmét veszítette. A dualizmus fennállása idején, 1867-1918 között a közjogi kérdés strukturálta a pártrendszert. 1918 után olyan társadalmi tömegmozgalmak váltak politikai erővé — a szociáldemokrácia és a keresztényszocializmus —, amelyek politizálásának középpontjában a szociális kérdés állt. A szociáldemokrata és keresztényszocialista pártok szervezete is eltért a dualizmus parlamentjének pártjaiétól: ezek tömegpártok voltak, a társadalomba mélyen beágyazott szervezettel, szubkultúrával (társadalmi szervezetek, egyesületek, pártsajtó), függetlenített fizetett pártalkalmazottakkal, valamint tagdíjat fizető tagsággal. A szociáldemokrácia, a keresztényszocializmus, valamint az 1919-ben 100
