Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
bágyokhoz viszonyított aránya, de a szolgát tartó, tehát jobb módú jobbágyháztartásokban több gyermek született, mint a szolgát nem tartókban. Ez azonban igen bizonytalan állítás, ami csak teljes közösségekre kiterjedő családrekonstitúcióval lenne igazolható. További sajátosság a modellben, hogy a rétek nagyobb kiterjedése mellett az átlagosnál magasabb volt az egy házra, illetve háztartásra jutó népesség. A zsellérek körében a jobbágyokhoz képest ugyanakkor több háztartás jutott egy házra, ami ugyan negatívan hatott vissza a halálozási mutatókra, de a természetes szaporodás és a népességnövekedés 1805 és 1827 között végbemenő kedvező tendenciáit nem semlegesítette. Ezen túlmenően, a természetes szaporodás mértéke a nagyobb településeken magasabbnak tűnik, mint a kisebbeken. Moson vármegyében a XIX. század első felében, még a rendi keretek között megjelentek, s mind markánsabbá váltak a piaci viszonyok. Az országhatáron is átnyúló inter- és intraregionális együttműködés a késői rendiségben a hétköznapok természetes valóságához tartozott, a kapcsolatok a népesség valamennyi rétegére kiterjedtek. Az úrbéres népesség Moson vármegyében mint önálló piaci szereplő jelent meg, és a bécsi-alsó-ausztriai piac keresleti oldalához alkalmazkodva maximálisan kihasználta az őt körülvevő jogi, gazdasági, kulturális és természeti környezet nyújtotta adottságokat: úrbéres alattvalóként élt a számára biztosított kereskedési és mozgási szabadsággal, felismerte az ausztriai piac támasztotta keresletet, reagált rá, s a közös nyelvnek köszönhetően nem voltak kommunikációs problémái sem. Abban, hogy ez az átalakulás a hely és az idő jelentette meghatározottságon túl ilyen irányt vett, rendkívül nagy szerep jutott Wittmann Antalnak, a magyaróvári uradalom jószágkormányzójának, aki negyedszázadon keresztül állt az uradalom élén. Az uradalomban meghonosított gazdasági újítások (pl. rétöntözés, juhtenyésztés), és az olyan nagyszabású vállalkozások, amelyek következményei az úrbéres népesség életlehetőségeit is kitágították (lecsapolás, melioráció), összességében katalizátorként hatottak a jogilag még kötött helyzetű népesség gazdasági ambícióira. A Hanság első jelentős lecsapolási akciója következtében a rétgazdálkodás az 1820-as évek második felétől új lendületet kapott a mocsár északi peremvidékén. Ennek kedvező hatása nemcsak az intenzív bécsi piacijelenlétben, de — mint a fentiekben statisztikailag is megerősítést nyert — a zsellérháztartások nagyobb lélekszámában és az adott településeknek a többinél magasabb rátájú népességnövekedésében is tetten érhető. HORVÁTH GERGELY KRISZTIÁN________________A NEMNEMES TÁRSADALOM STRUKTURÁLIS... 91 i ■
