Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
HORVÁTH GERGELY KRISZTIÁN A NEMNEMES TÁRSADALOM STRUKTURÁLIS... mint házi- és gazdasági cselédeket foglalkoztatták. Annak ténye, hogy a kis- és középbirtokos nemesség jórészt magyar eredetű, semmit nem jelent a házicselédség nemzetiségének meghatározásakor. Egyrészt a vármegye magyar birtokosainak többsége idegen nyelvű környezetben élt, másrészt általános volt a kétnyelvűség.34 Összességében kevés nemesi szolgát írtak össze az uradalmakban (lásd részletesebben a településtípus szerinti bontásnál), ami azt is jelzi, hogy az uradalmak ekkor még a külterjes gazdálkodásnak hódoltak— ez a gyapjúkonjunktúra időszakában nem is szorul magyarázatra. A nemesek kis száma pedig indokolja, hogy miért volt kevés a házicseléd. A jobbágyok („parasztok”) arányát tekintve ezzel szemben nagyobb eltéréseket találunk, az eltérések sorrendje logikailag viszont nehezen értelmezhető, ami megint csak azt a benyomást erősíti, hogy a nemzetiség nem mérvadójelleg a rendelkezésre álló társadalmi kategóriák eltéréseinek értelmezésekor. Meglepő módon a tisztán horvát településeken volt a jobbágyok aránya a legmagasabb, 30,6 %. Második helyen, 28 %-kal a német-magyar, majd őket követően 26,7 %-kal a tisztán német községek állnak. Utánuk a magyar (25,9 %), végül a német-horvát (22,9 %) települések következnek. A zsellérek arányával hasonló a helyzet, igaz, itt talán árulkodó adat, hogy a magyarok körében volt arányuk a legmagasabb - 65 %, legcsekélyebb értéket (57,5 %) pedig a német-horvát településeknél találunk. Az agrárjelleg viszont mindenütt döntő: a parasztok és zsellérek együttes aránya 87,8 és 90 % között mozog, a legmagasabb a magyar, a legalacsonyabb a német etnikumú helységekben, ami sorrendiségét tekintve ugyan megfelel előzetes várakozásainknak, az eltérés azonban továbbra is igen csekély ahhoz, hogy ebben a formában különösebb magyarázó értéket tulajdoníthatnánk neki. Afelekezetiség síkjai Moson vármegye társadalma a XIX. század elején felekezeti szempontból meglehetősen egységes, jórészt római katolikus. A horvátok és a magyarok teljes egészében, a németek legnagyobb részben katolikusok voltak, az evangélikus kisebbség az utóbbiak közül került ki.35 Másfél száz évvel korábban, a XVII. század közepén ezzel szinte teljesen ellentétes felekezeti megoszlást találunk: egy 1659-es egyházlátogatási jegyzőkönyv alapján ekkoriban Heideboden csaknem valamennyi települése evangélikus volt.36 Az 1800-as évek első felére az evangélikusok a legtöbb településről kiszorultak, pontosabban a XVII-XVIII. században rekatolizálták őket.37 Korabinsky a magyaróvári uradalom evangélikus közösségeiről írja, hogy 1783-ig, amíg nem lehettek saját templomaik, Pozsonyba jártak istentiszteletre.38 Megmaradt csoportjaik a XVIII. század végén erősödtek meg, a türelmi rendeletnek (1781) köszönhetően. Jelentősebb evangélikus népesség élt Gáloson, Hegyeshalomban, Lébényben, Levélen, Miklósfalun, Németjárfalun, Oroszváron, Rajkán és Zurányban, továbbá kis számban előfordultak Magyaróváron és Tétényben is. A megye evan83
