Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK gélikusai öt egyházközséget alkottak, az ez esetben kétségtelenül legautentikusabb Grailich szerint négy németet (Gálos, Rajka, Hegyeshalom, Zurány) és egy magyar-németet Lébényben. (Grailich 2004, 31-32.) Az evangélikus szigetek ellenére Moson alapvetően katolikus vármegye volt. A férfinépességen belül 1805 és 1847 között a katolikusok 84,9 %-os (22.095 fő) részesedésüket tovább növelték 86,4 %-ra (26.282 fő). A növekedés hátterében a körükben jellemző magasabb természetes szaporodás állt. A maradékot jórészt az evangélikus férfiak adták, 1805-ben 11,5 %-kal (2999 fő), 1847-ben 10,4 %-kal (3167 fő). A zsidók aránya a férfilakosságon belül 3,1 és 3,5 % között alakult, miközben számuk abszolút értékben szintén nőtt. Az 1805. évi adatok vizsgálatakor a vallás kapcsán hasonlóan jártam el, mint az etnikai jelleg esetében: mivel a vármegye településeinek nagy többsége egyetlen felekezet jelenlétével jellemezhető, ezt mint önálló típust különítettem el, de ugyanígyjártam el a kevert felekezetű településekkel is, létrehozva így egy római katolikus, egy katolikus-izraelita, katolikus-evangélikus és egy katolikus-evangélikusizraelita kategóriát. A négy kategória elemszámában nagy eltérések vannak, a tisztán katolikust jócskán leszakadva követi a többi. A megoszlásból leszűrhető megállapítások a következők: ahol jelentősebb számban éltek evangélikusok, ott a zsellérek aránya 60 % alatti (58, illetve 55,1%), szemben a tisztán katolikus vagy katolikus dominanciájú településekkel, ahol arányuk — még ott is, ahol zsidók is élnek — 62, illetve 63 %. A jobbágyokra ugyanez érvényes, csak ellenkező előjellel. Arányuk az evangélikusok által is lakott községekben a legmagasabb (32,1 %), bár ez a katolikus-evangélikus-izraelita (igaz, kis elemszámú) csoportra nem igaz. A polgárok, kézművesek aránya ellenben a katolikus-evangélikus kategóriában a legalacsonyabb (5,8 %), szemben a zsidók által is lakott településekkel, ahol a legmagasabb (8, illetve 12,7 %). A tisztviselők is a zsidósággal mutatnak együttállást, de itt nyilvánvalóan csak arról van szó, hogy mind a tisztviselők, mind pedig a zsidók a mezővárosokban élhettek elsősorban hivatásuknak, így az egyezés hátterében a településtípus jellege áll. A településtípus és a népességszám összefüggései Az elemzés néhány település jogállásának megváltozása (Lébény például 1832-ben mezővárosi kiváltságot kapott), illetve némely pusztának önálló vagy anyatelepülésével együtt történő nyilvántartása miatt itt sem tükrözheti teljesen híven az egykori viszonyokat, ezek a problémák számszerűen azonban a népesség kis részét érintették, így a megfigyelések és az ezekből levont következtetések érvényét nem érintik. Bruck-Neudorf, Bruck városának magyar területre átnyúló, száz fő körüli népességű pusztája például néha szabad királyi városként, máskor pusztaként szerepel az összeírásokban.39 84
