Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK A két hercegi latifundiumtól jócskán elmaradva következtek a többiek. A vármegye délkeleti csücskében feküdt a gróf Zichy család uradalma Szentmiklós, Lébény és Mecsér falvakkal, illetve Oroszvár egy részével, körülbelül 5000 lélekkel.11 A gróf Harrach család két települést birtokolt, Parndorfot és Újfalut, körülbelül két és félezer alattvalóval.12 Az Esterházyak grófi ágához tartozott Gáta, valamint Gálos egy része, 1300 lakossal. A többi világi birtokos csupán egy-egy település felett uralkodott: a gróf Szapáry család Csúnyban (mintegy 600 lakos), a gróf Batthyány Lajtafaluban (670 lakos), a gróf Illésházy Horvátkimlén (730 lakos), a grófViczay pedig Arakon (230 lakos). Az egyházi birtokosok közül legrégebb óta a heiligenkreutzi (szentkereszti) cisztercita rend volt jelen a vármegyében, akik Barátfalut, Pátfalut, Sásonyt, Császárkőbányát és Királyudvart tudhatták magukénak, összesen körülbelül 2800 lakossal.13 A győri székeskáptalané volt Védeny (850 lakos), a szombathelyi székeskáptalané pedig Felsőillmic (350 lakos).14 E nagyobb birtokosok mellett még volt néhány kisebb nemesi kúria is, de messze nem akkora számban, mint az más vármegyékben megszokott. Oroszváron a már említett Zichy családon kívül az Illovy és báró Walterskirchen családok, Köpcsényben a Naszvady, Körtvélyesen a Sándor család. Továbbá — többek között — Rajkán, a vármegye régi székhelyén a Skultéti, Teschenberg, Modrovich, Gáncs és Kimley családok, Zurányban a Huszty, Levélen a Hegyi, Magyaróváron a Bükessy, Bezenyén a Láb, Csúnyban a Sándor, Arakon pedig a Nagy család.15 Összességében a korszak végén a megye nemessége alig több mint kétszáz főt számlált. 1837-ben a választói névjegyzékbe 77 egyházi személyt, 23 világi főrendűt és 155 egyéb nemesi szavazót vettek fel, azaz az egyháziakkal együtt 255 főnek volt szavazati joga.16 Jóllehet 1847-re a szavazóképes nagykorú nemesek aránya jelentősen növekedett, számuk így is csak 213 főre emelkedett. A növekedés ellenére azonban a szomszédos vármegyékhez viszonyított arányok nem változtak, hiszen Győr vármegyében például 1842-ben már 3205 megyei és 247 máshová való nemest írtak össze. (Dominkovits 1995,162-163; Dominkovits 1997, 214.) A vármegye társadalma a nemnemes összeírások (1805-1847) és az 1828-as adóösszeírás tükrében A nemnemesek összeírásának bevezetéséről az 1802-es országgyűlés rendelkezett, majd először 1804-ben került rá sor. A későbbi években az összeírásokat nem törvényi szabályozás, hanem uralkodói parancs alapján hajtották végre. (Thirring 1903, 5.; Thirring 1936, 2.) Mosonban a szerencsés forrásadottságoknak köszönhetően majd’ minden évről fennmaradtak az összeírás járási, illetve megyei összesítő ívei. Fényes Elek figyelmeztetése ellenére — „ez összeírások annyira tökéletlenek, hogy ezekre építeni teljes lehetetlen” (Fényes 1847,1. 18.) —, még mindig a nemnemes összeírások tűnnek a legalkalmasabbnak a változások követésére. Mivel 74
