Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
HORVATH GERGELY KRISZTIÁN A NEMNEMES TÁRSADALOM STRUKTURÁLIS... a teljes anyag adatbázissá történő feldolgozása igen nagy feladatot jelentett volna, a tízévenkénti mintavétel mellett döntöttem. Előzetesen az 1808,1818,1828,1838 és 1847-es éveket választottam ki, hogy így a francia megszállástól egészen a polgári forradalom előestéjéig, egyenlő távolságra levő időmetszetek mentén legyen vizsgálható a vármegye társadalma. Az 1828-as év anyaga az országos összeírás adataival történő egybevetést is lehetővé tette volna. A forrásadottságok miatt azonban elgondolásom némileg módosult, ugyanis a napóleoni háborús évekből hiányoznak az összeírások, ezért kezdő évnek az 1805-ös év összesítését tettem meg. Az 1828. évi nemnemes összeírás elkészült ugyan, de az iratok között nem található, s mint a Helytartótanács leveléből kiderül, Budára sem érkezett meg,17 ezért itt az 1827- es évre esett a választásom. A többi mintaév összesítő ívei viszont fellelhetőek voltak, így az elemzés végül az 1805,1818,1827,1838 és 1847-es évek nemnemes öszszeírásain alapul.18 Az összeírások célja az volt, hogy az állam folyamatosan követhesse a katonakorú népesség számát és összetételét. Az összeírás hatálya alatt csak nemnemesek álltak, a nemesek és a papi személyek nem lettek lajstromozva. A települések tényleges népességének megállapítása volt a cél; az összeírás minden helyben született, ideiglenes vagy állandó jelleggel letelepedett bel- vagy külföldi személyre kiterjedt. A célt az összeírás még túl is teljesítette, mivel az egyes családok távollevő tagjait is fel kellett sorolni. Az összeírás család alatt az egy kenyéren élőket értette, így a józsefi népszámláláshoz hasonlóan valójában az egy háztartást alkotókat vette számba. (Thirring 1903, 23-24.) Az elemzés előtt ismertetem az összeírás kategóriáit. A táblázatok egyes főrovatai kettős vonallal különülnek el egymástól. Az első nagyobb egység a település típusát veszi számba: (1/1.) „városok”, (1/2.) „mezővárosok”, (1/3.) „faluk”, (1/4.) „puszták”, továbbá a házak és a háztartások számára kérdez rá: (1/5.) „házak”, (1/6.) „háznépek”. A második főrovat a férfiakat veszi sorra társadalmi státusuk szerint, úgymint (II/l.) „tisztviselők és előbbkelők”, (II/2.) „polgárok és kézművesek”, (II/3.) „nemesek szolgái”, (II/4.) „parasztok”, (II/5.) „minden rendű zsellérek, lakók és kertészek”, (II/6.) „fiú gyermekek”. A nemnemes származású (honorácior) értelmiséget az állami és megyei hivatalnokok, gazdatisztek és tanítók, továbbá a később szabad értelmiségieknek nevezett orvosok, jogászok alkották. A polgárok és kézművesek közé soroltattak a „városokban a háztulajdonosok, a polgárok, kik bármely mesterséget űznek”, valamint a nagyobb iparosok és gyárosok, bánya- és hámortulajdonosok. A „nemesek szolgái” rovatba az — egyébként adófizetésre nem kötelezett — uradalmi cselédeket és háziszolgákat vették fel, de ide kerültek az „alsóbbrangú uradalmi tisztek” (ispán, kulcsár) is. (Thirring 1903, 27.; Szabó 1940, 59.) A parasztok rovata alá tartozott valamennyi jobbágy, de a vincellérek is. A zsellérek rovatba a házas és házatlan zsellérek, különféle napszámosok (például a hajózásban foglalkoztatottak) kerültek, de a zsellérek közé vették fel a falusi ki-75
