Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
HORVÁTH GERGELY KRISZTIÁN A NEMNEMES TÁRSADALOM STRUKTURÁLIS... Horváth Gergely Krisztián A NEMNEMES TÁRSADALOM STRUKTURÁLIS SAJÁTOSSÁGAI MOSON VÁRMEGYÉBEN A RENDI KORSZAK VÉGÉN „...más környűlállásokban vagyon ezen Vármegye, az ő magányosságára nézve, mint az egész országrul lehet szollani.”1 Az egykori Moson vármegye karakteres földrajzi határokkal bírt. Keleti csücskétől indulva délről a Hanság mocsara választotta el Sopron és Győr vármegyétől, nyugat felé a Fertő tó megint csak Sopron vármegyétől, majd észak felé továbbhaladva, de még mindig a nyugati oldalon a Lajta Alsó-Ausztriától. Az északi csúcstól visszafelé haladva először a Nagy-Duna, majd a Mosoni-Duna mentén érkezünk vissza kiindulópontunkhoz. E délkeletnek tartó vonalon Moson vármegye Pozsony, majd Győr vármegyével volt határos. A korszakban két járása volt, a Mosoni és a Nezsideri.2 A kisszámú magyar nemességet nem számítva3 Moson vármegyét németek, horvátok és magyarok lakták;4 a lakosság döntő többsége római katolikus volt, egy kisebb rész pedig evangélikus. Zsidók a XIX. század első felében főként az Esterházyak uradalmi központjaiban éltek.5 Tanulmányomban ennek a társadalomnak a sajátosságait szeretném bemutatni. Vizsgálódásom alapjául a nemnemes összeírásokból vett öt év adatai szolgálnak. Ezen összeírást 1804-ben rendszeresítették, és a továbbiakban egészen 1848-ig évenként elvégezték. Mielőtt azonban rátérnék a nemnemes összeírások elemzésére, a vármegye birtokosait fogom röviden bemutatni. A településhálózatra és a birtokosokra pillantva feltűnik, hogy milyen sok mezőváros volt a megyében (az ötven településből 14, majd 15), miként az is, hogy a megye legnagyobb részén két latifundium osztozott. A birtokosokat Andreas Grailich korabeli összeállítása alapján tekintem át, akinek — Bél Mátyás után — a megye első, tudományos igényű leírását köszönhetjük, 1818-ból. (Grailich 2004, 32-33.) A legnagyobb a magyaróvári főhercegi uradalom volt, melyet a XIX. század első felében Albert szász-tescheni herceg, őt követően pedig Károly főherceg birtokolt. A Habsburgbirtokhoz 24 helység tartozott: Magyaróvár, Hegyeshalom, Levél, Moson, Bezenye, Rajka, Németjárfalu, Zurány, Nezsider, Nyúlás, Féltorony, Miklósfalu, Szentjános, Szentpéter, Tarcsa, Szentkázmér, Szolnok, Halászi, Káinok, Magyarkimle, Feketeerdő, Lucsony, Szentandrás és Gálos egy része, az 1810-es évek második felében körülbelül 28.000 lélekkel.6 Hozzávetőleg ez a terület alkotta a néprajzi tekintetben is sajátos kultúrájú Heidebodent.7 A fertődi herceg Esterházyak két uradalommal is bírtak a megyében.8 A köpcsényi uradalmat Köpcsény, Horvátjárfalu, Körtvélyes és Nemesvölgy alkotta,9 a boldogasszonyi uradalomhoz Boldogasszony, Tétény, Pusztasomorja, Valla, Pomogy, Bánfalu, Alsóillmic, Gálos nagyobb és Nezsider egy része tartozott.10 Az itt élő népesség 15.000 fő körül alakult. 73
