Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Simmer Lívia: A keresztényi templomos preceptorium "körvonalai" okleveles források és európai párhuzamok tükrében
SIMMER LÍVIA A KERESZTÉNYI TEMPLOMOS PRECEPTORIUM „KÖRVONALAI”... A commanderiumok szerepe a keresztes hadjáratokban, terjeszkedési tendenciák A Templomos Lovagrend Európában kiépített, hatékony működésének alapját szolgáló, több mint 870 várat, preceptoriumot és rendházat felölelő hálózata (Demurger 1989,104.) folyamatosan pénzzel, új emberekkel és élelemmel látta el a keleti létesítmények növekvő szükségleteit, ugyanakkor szerteágazó tevékenységet is folytattak. A zarándokok és szent helyek védelme mellett biztosították a helyi lakosság zavartalan termelőmunkáját, felügyelték és karbantartották az utakat, vízi átkelőhelyeket, gondoskodtak az idős és beteg rendtársak elszállásolásáról, gyógyításáról. (Dubourg 2001, 91-100.) A commanderiumok szerepvállalása, építészeti kialakítása a lovagrend saját érdekei mellett az egyes tartományok belpolitikájához is igazodott. A Szentföldön és a legfőbb katonai hadműveleteknek helyet adó európai területeken természetesen elsősorban jól védhető, hadászati célokra kialakított, gyakran monumentális várakkal vagy megerődített preceptoriumokkal találkozhatunk; Dél-Franciaországban az eretnekség elleni harcban, az Ibéria-félszigeten a Reconquista-Ъап vállalt vezető szerepük követelte meg a szentföldi erősségekhez hasonló masszív erődítmények kialakítását. Európa többi területén a hadi funkciók sokszor háttérbe szorultak, s inkább közigazgatási szerepet betöltő, gyakran négyszögletes udvar köré rendezett, fallal körülvett, olykor kisebb méretű erősséggel rendelkező commanderiumokat építettek, ahol a kis települések lakosságának zavartalan munkáját biztosították. (Kennedy 1994, 9-10.) A brit szigeteken, az egykori Francia Királyság nagy részén, Itáliában valamint a Német Birodalom egyes területein és Európa keleti vidékein a nagy haszonnal járó, erős gazdaságok megszervezése volt a cél a termelőmunkát végző lakosság védelmének biztosításával, melyek mellett a zarándokok és keresztesek békés útját felügyelő „állomásokat” is létesítettek. A terjeszkedés és toborzás folyamatában a kutatók sokszor a tudatos építőmunkát vélik felismerni. Kari Borchardt a templomosok közép-európai tevékenységét osztotta négy fázisra. Az első szakasz a rend megalakulása és a 3. keresztes hadjárat közti időszak, amikor a gyarapodó földadományok jelentős részét még eladták, s az így szerzett pénzösszeget küldték közvetlenül a Szentföldre. A második fázis átnyúlik a XIII. század első felébe: a hercegek, nemesek és gazdag polgárok körében pártfogóra lelt rend, biztos anyagi háttérrel, nagyobb bevétel reményében, megkezdte önálló gazdálkodását. A XIII. század második felében — a harmadik fázisban — az adományok visszaesésével a lovagok földek vásárlását, templomok és várak építését kezdeményezték; az utolsó szakasz pedig már magának a feloszlatásnak az időszaka. (Borchardt 2001, 233-244.) 51
