Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Simmer Lívia: A keresztényi templomos preceptorium "körvonalai" okleveles források és európai párhuzamok tükrében
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK Templomosok a Magyar Királyság területén Az első templomosok 1167 körül bukkantak fel a mai Ljubljanában, mellyel egy időben, de legkésőbb 1169-ben a dalmát tengerparton is megjelentek. Első, forrás által említett commanderiumuk az Adriai-tenger partján elhelyezkedő Vránában található, mely egyben a provincia központja is lett. (Hunyady- Pósán 2011,39-40.) Ezt követően a XII. század második felében egyre több birtokadományt kaptak — 1172-1185 között Zengg városát, 1186-ban Boiscét — majd elsősorban Imre és II. András király pártfogásának köszönhetően a XIII. század elején Magyarországon is megszilárdították hatalmukat a templomosok. A rend legfőbb birtokai a Magyar Királyság déli, délnyugati vidékein, elsősorban Dalmáciában, Szlavóniában, Horvátországban és a Dunántúlon feküdtek, északon csekély területekkel rendelkeztek, az Alföldön és Erdélyben pedig alig maradt nyomuk. (Zombori 1988, 150.) Valószínűleg tudatosan helyezték magyarországi központjukat Dalmáciába és Horvátországba: váraikat és házaikat a Szentföldre vonuló seregek útvonala mentén építették ki. Stossek Balázs vizsgálta meg alaposabban az ország területén a templomosok terjeszkedésében fellelhető irányelvet, a birtokmegszerzések időpontjának és elhelyezkedésének függvényében. Az első preceptoriumokat — Vrána, Zengg, Boisce — az Adriai-tenger partján hozták létre, majd fokozatosan északra húzódtak, Szlavóniában megalapították Gora, Szentmárton és Béla commanderiumokat. Az utolsó fázisban — az 1230-as években — kezdtek az ország belsejében is megtelepedni (Keresztény, Esztergom), melynek azonban a tatárjárás véget vetett. A Templomos Lovagrend 1241-1242-ben bekövetkezett nagy vesztesége után pedig gyarapodásuk megszakadt a Magyar Királyság területén. (Stossek 2002, 15.) A többi európai országhoz viszonyítva Magyarországon kevés tulajdona volt a templomosoknak. A kutatás jelenlegi állása szerint összesen tizennégy rendházzal — Boisce, Béla, Dubica, Esztergom, Gecske, Glogonca, Gora, Keresztény, Nekcse, Okriszentlőrinc, Szentmárton, Vrána, Zablata, Zengg (1. kép) — és mintegy ötven birtokkal, köztük templommal, várral, várossal és művelésbe vont földdel rendelkeztek közel százötven éves itt tartózkodásuk ideje alatt. (Stossek 2006,183.) A hazai kutatás nehézségei A magyarországi tartomány esetében számos nehézséggel szembesülnek a Templomos Lovagrend kutatói. A történeti forrásokban gyakran csupán a crucifer (keresztes) kifejezést tüntetik fel egy-egy lovagrendhez tartozó birtok, város, templom vagy vár megjelölésekor, mely alapján sokszor nem derül ki, hogy johannita vagy templomos tulajdonról van-e szó. (Bárány 2006, 139.) További nehézséget jelent az a tény, hogy a rend 1312-es feloszlatását követően a zömmel johannitáknak átadott templomos létesítményeket jelentős mértékben átalakították, olykor teljesen elpusztították. 52
