Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: X-XI. századi, tausírozással díszített, trapéz alakú kengyel Mosonmagyaróvár határából
HORVATH CIPRIAN X-XI. SZÁZADI, TAUSÍROZÁSSAL DÍSZÍTETT, TRAPÉZ ALAKÚ KENGYE... keltezzük az öwereteket, vagy az öweretek szerint a kengyelt? (Kovács 1990, 41.) Nem zárva ki természetesen, hogy két olyan tárgy is egymás mellé kerülhetett, melynek készítése között akár több évtized is eltelt, a magam részéről nem zárnám ki a sír X. század középső harmadára történő keltezését sem.35 Összefoglalóan elmondhatjuk tehát, hogy a X. század közepétől a trapéz alakú kengyelek elterjedése a tausírozás elterjedését/fellendülését is magával hozta. Sajnos azt azonban nehéz kétséget kizáróan megállapítani, hogy a trapéz alakú kengyelek elterjedése, díszítése gyakorolt-e hatást az egyéb vastárgyak fémberakásos díszítésére, vagy csupán elsősorban előbbiek körében terjedt ez el. Mint említettem, a trapéz alakú kengyelekre jellemző motívumok és technológiák ritkábban figyelhetők meg másfajta kengyeleken, ez pedig inkább ellene szól. A szakirodalmi gyűjtésem során 146 db olyan kengyelt találtam, melyek fémberakással voltak díszítve.36 Ezek között a körte alakúak aránya 29,7 %, a legyező alak 13,8 %, a vállába kovácsolt fülű 0,7 %, a trapéz alakú 48,2 %, míg a bizonytalan típusok 7,6 %-ot tesznek ki. Mivel a trapéz alakúak megjelenése feltehetően nem szorította ki az egyéb kengyeltípusokat, így azok párhuzamos használata feltételezhető, vagyis az aránynak nem időrendi okai vannak. Úgy vélem, feltételezhető továbbá, hogy ez az életszerű arányokat tükrözi, nem pedig az egyes típusokat használók eltérő reprezentációjának gyakorlatát. Noha az újabb feltárások, anyagközlések esetleg újra restaurálások a számadatokat nyilván növelni fogják, azok típusonkénti arányát talán jelentős mértékben nem befolyásolják. A díszítés gyakorivá válása feltehetően összefüggésben áll a kétélű kardok elterjedésével, de akár egy ezen túlmutató, nagyobb volumenű folyamattal is, melynek ez utóbbi csak egy — de markáns — részét képezte. Láttuk, hogy az egyes technikai megoldások legközelebbi párhuzamait itt fedezhetjük fel.37 Azonban, míg a kardok eredete a Kárpát-medencétől nyugati irányban keresendő (Kovács 1990, 42.), addig a kengyelek Kárpát-medencei készítése aligha kérdőjelezhető meg. Láthattunk, hogy a kardok díszítésének technikai kiviteléhez hasonló módszerrel készültek ezek a berakások, mellyel azonban — többségében — nem a kétélű kardokon megfigyelhető motívumok születtek. Ha valóban ezekben a fegyverekben láthatjuk a mintakép szerepét, úgy talán logikailag indokolható, hogy — noha a magyarok a X. század közepe előtt is nagyobb számú kétélű kardhoz juthattak (Kovács 1990, 40. 5. j.) — mégis csak azok vélhető elterjedése után kerültek ezek a figyelem középpontjába. Az elmondottak véleményem szerint arra utalnak, hogy itt feltehetően nem nyugati mesterek munkáival számolhatunk, még akkor sem, ha — mint már említettem — a díszítés egyes (de csak egyes!) részleteiben hasonló nyugat-európai kengyeleket nagyobb számban is ismerünk. Ilyenek azonban valamiért tudomásom szerint a mai napig nem kerültek elő a Kárpát-medencében. Ezért a technológia átvétele, másolása jöhet véleményem szerint leginkább számításba, azonban nem teljesen azonos formában. Mindez bizonyára már a kezdődő nyugati mintájú fegyverzetváltással összefüggésben. Azt azonban, hogy a tausírozott trapéz 31
