Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: X-XI. századi, tausírozással díszített, trapéz alakú kengyel Mosonmagyaróvár határából
_________■ ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK 2.) A kengyelekre tehát egy másfajta raszter a jellemző, mely különböző erősségű vésetekkel készült, aminek oka lehetett azonban az a feltétel, amit az egyes minták követeltek meg. Ez utóbbiakat tekintetve már jóval alacsonyabb fokú a hasonlóság, hiszen a kengyelek díszítésére csaknem minden esetben geometrikus motívumokat használtak, míg a kardok esetében figurális ábrázolások, szalagfonatos minta (Paulsen 1933,38-39.) is felbukkan, arányuk azonban azok rossz megtartása miatt kérdéses. Egy gondolat erejéig még visszakanyarodva a technikai kivitelhez, tudomásom szerint a már említett bichromikus technika sem ismert mindeddig trapéz alakú kengyelről (aranyozás is mindössze néhány esetben), szemben a kétélű kardokkal, ahol gyakran alkalmaztak rezet, ezüstöt és aranyat is a díszítés során.34 Kronológia Maga a trapéz alakú kengyeltípus megjelenését tekintve azok legkorábbi — egyes kutatók véleménye szerint még átmeneti típusnak (Gáll-Gergely 2009, 87.) tekinthető — példányai már a X. század 40-es, 50-es éveiben megjelenhettek (Révész 1996, 46.), azonban elterjedésük a X. század második felére tehető. (Kovács 1986, 112-113.; Kovács 1986a, 221-223.) Ezen időszakon belül sajnos a tausírozott példányok sem keltezhetők pontosabban, így arra a kérdésre, hogy fémberakásos díszítésük egyidős-e a kengyeltípus megjelenésével, aligha remélhetünk egyértelmű bizonyítékot, de úgy gondolom, ellene sem szól semmi. Mint már említettem a technikai kivitel és a mintázat összefüggése nyilvánvaló, így a kronológiai részben is együtt kell ezeket áttekinteni. A mintázat szempontjából kérdés, hogy feltételezhetünk-e egy olyan folyamatot, mely az egyetlen, egyenes vonalú, vékonyabb huzalberakástól jut el a több, egymás melletti huzalból kialakított, szélesebb változatig? Mivel azonban előbbi a vélhetően már a X. század első felében is használt kengyeleken is adatolható, így a lehetősége adott lenne. Fentebb, a kétélű kardok és a trapéz alakú kengyelek kapcsolata vonatkozásában már említettem a felület felborzolt, vagy raszteres technikai kialakítását, mely úgy tűnik — szemben az egyszerű, egyetlen árokból álló vésett kialakítással — csak a X. század közepétől terjedt el, legalábbis nagyobb arányban. Mindennek a Balatonújlak - erdő-dűlői kengyel sem mond ellent, hiszen díszítésének kialakítása a Kárpát-medencei leletanyagban — tudomásom szerint — teljesen egyedi, így általános következtetések levonására aligha használható. Sereden/Szereden ellenben egy körte alakú kengyelen bukkan fel a technika. Ezt a sírt öweretei alapján általában a X. század elejére keltezve, az ún. első generációhoz kapcsolja a kutatás. (Mesterházy 1990, 240.) A kengyel keltezése szempontjából — annak szerkezeti elemeit tekintve — egyedül a talpaló és a szárak találkozásánál lévő gombok bírnak kronológiai értékkel, ezeknek — a főként a trapéz alakú típusra jellemző elemeknek — a kialakítása szórványosan már a X. század első felében megindulhatott. (Kovács 1986, 112-113.) Kovács László szellemes felvetésének adaptálásával élve: a kengyel tausírozása alapján 30
