Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Rechnitzer János: Kortárs gyűjtők és gyűjtemények
RECHNITZER JANOS KORTÁRS GYŰJTŐK ÉS GYŰJTEMÉNYEK széktől való és a galériás beszerzést. Kevesen említették az aukciós vásárlást, ezt vélhetően megbízottak által teszik. S végül a kollekcióalakításban 10 fő jelzett egyértelmű koncepciót, amiben nem elhallgatott a befektetési szándék, a klasszikus modernek, a vezető kortársak, a tehetséges — felfedezésre váró — fiatalok, a grafikai anyag gyűjtése, de témaszerűen megjelenik az új realizmus, a figuralitás, a zenei hangulatokat kifejező művek. Végül két foglalkozási csoport gyűjtői karakterével vagyunk adósok. Az újgazdaságot szimbolizáló marketing-kommunikációs szakma és a klasszikus, nagy hagyományokkal rendelkező kézművesség, vagy pontosabban az iparosság, egymástól ugyan távol áll, de jól ellenpontozzák a gyűjtői karaktereket. Az utóbbi foglalkozásba tartozók már korábban is jelen voltak a hazai gyűjtői társadalomban, míg az előbbiek ezt nem tehették meg. Az iparos gyűjtők életkora a minta átlaga felett van, 62 év, a művészettel már a rendszerváltozás előtt megismerkedtek, főleg az alkotóktól vásárolnak, rendelkeznek koncepcióval és csak egy esetben mutatható ki — ugyan példaértékűen és már a gyűjtemény alakításának kezdetétől — a külföldi művek iránti határozott érdeklődés. A marketing-kommunikációs szakemberek ezzel szemben fiatalabbak, átlagéletkor 47 év, a rendszerváltozás után, de többen az ezredfordulótól kezdtek tudatosan gyűjteni, így érdeklődésük a fiatal művészekre irányul. A tájképek, vagy a karikatúra sem idegen számukra, külföldi művészek felé még nem fordultak, s beszerzéseiket kombinált módon végzik, a művésztől, a galériákból, de az árveréseket is szívesen látogatják. 4.2. Motivációk a gyűjtésre A foglalkozások és a gyűjtői karakter kapcsolata után azt vizsgáltuk, hogy mi indította el a gyűjtői szenvedélyt. Nem lehetett adatszerűségre törekedni, mert egyrészt a mintánkban szereplők másként és másként értelmezték a gyűjtés iránti elkötelezettségüket, másrészt nem kérdőívvel, hanem egy — többségében azonos elveket követő — szövegből dolgoztunk, azt elemeztük, így eredményeinket nem számszerűsíthetjük. Többen kiemelték a mű varázsát, ami a kiállítóhelyen, a barátoknál, a galériákban, a régiségkereskedésekben, újabban a kávézókban, az éttermekben ragadta meg a későbbi gyűjtőt. Ide sorolható még az ajándékban kapott mű, ami aztán újabbak beszerzésére ösztönzött, s végül kollekcióvá állt össze. Nem elhanyagolható — bár nem került elő sokszor — a társadalmi státuszból következő gyűjtői attitűd. Az örökség, a családi környezetben fellelhető tárgyak, vagy az elődök gyűjteményének folytatása, fejlesztése meghatározó ösztönzést jelent a kollekció további alakításában. Kapcsolódik ehhez a „minden gyűjtő” típusa, aki már kora gyermekkorától kezdve tárgyak tömegével veszi körül magát, s a gyűjtés az életvitelének döntő tényezője. Hasonlóan nem lebecsülendő ösztönző az egyetemi évek alatt beszerzett első művészi — többségében grafikai — alkotás, ami szellemi élményt je305
