Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Rechnitzer János: Kortárs gyűjtők és gyűjtemények
RECHNITZER JANOS KORTÁRS GYŰJTŐK ÉS GYŰJTEMÉNYEK a nyolcvanas évek elején. Ez az összeg nem túl magas, ha figyelembe vesszük azt, hogy napjainkban az árverések éves forgalma 4—5 milliárd forint, s ennek csak többszöröse — egyes becslések szerint kilenc-tízszerese — a műtárgyak kiskereskedelmi forgalma, nem beszélve a cseréről és a háznál történő („fekete”) értékesítésekről. A műtárgyak piaca alapvetően átrendeződött. Az árak robbanásszerűen megugrottak, remélhetően jóval nagyobb mértékben, mint a forint pénzromlása, de erről majd részletesebben szólunk a következő fejezetekben. 3. A gyűjtők a rendszerváltozás után A témánk természetes folytatásaként nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy milyen napjaink gyűjtőtársadalma, összetétele. Nem rendelkezünk szociológiai felméréssel, bár nagy szükség lenne rá, és hiányoznak így a közvetlen, részben közvetett adatok, vizsgálatok.8 Nincs tehát autentikus forrás, aminek a feldolgozásával képet lehetne nyerni napjaink gyűjtőtársadalmáról. Az új évezred elején megjelent Kortárs magyar művészeti lexikon (1999-2001) 27 műgyűjtőt9 sorol fel, ebből a szócikknél 25 esetben lehet valamiféle egységes szempontokat érvényesíteni. A minta roppant alacsony, s ezért az összevetés nem állja ki a tudományosság próbáját, de mint érdekesség, mégis bemutatásra érdemes. A vizsgálható 25 képzőművészeti gyűjtemény tulajdonosának fele (13 fő) átlagosan hetven éves korában hunyt el. Az élő tulajdonosok áüag életkora 59 év. Hatvan év alatt három fő található (a legfiatalabb 38 éves), s hatvan év felett kilencen vannak. A kollekciókból 17 Budapesten, kettő külföldön, egy a határainkon kívül, de a Kárpát-medencében, s öt vidéken található. A gyűjtők foglalkozási, végzettségi megoszlása alapján vállalkozó és üzletember három, mérnök-építész négy, tanár három, orvos-pszichológus négy, jogász-közgazdász négy, szerkesztő-újságíró négy és művészettel foglalkozik négy. A gyűjtemények 40%-a 1960-1980 között jött létre, viszont 36%-a a II. világháború előtt és 12-12%-a az ötvenes években, illetve a nyolcvanas évek után keletkezett. A gyűjtemények jellegét meghatározni nem egyszerű, hiszen a kollekciókban természetes több művészeti korszak együttélése. Nagy biztonsággal lehet mondani, hogy kifejezetten a kortársakkal foglalkozik a megfigyeltek 36%-a. A fennmaradó 64% a XX. század magyar képzőművészetét vagy annak egy, illetve több nagy korszakát, iskoláját fogja át. A gyűjtemények múltját és jelenét csak részben lehet nyomon követni a szócikkekből. Annyi megállapítható, hogy közel egynegyed már közgyűjteményekben található, másik egynegyed a család, esetleg a leszármazottak tulajdonában van, a következő egynegyedre galéria, műkereskedelem épül, vagy kapcsolódik, s végül a maradék saját múzeumban, kiállító helyiségben élvezhető, vagy lesz megtekinthető a jövőben, illetve egy gyűjtemény elpusztult. Napjaink helyzetéről csak a személyes tapasztalatainkat, a szaklapokban közölt gyűjtői portrék feldolgozásait, a gyűjtőtársak véleményét mondhatjuk el, ami 299
