Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Rechnitzer János: Kortárs gyűjtők és gyűjtemények
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK közel sem a tényleges helyzetet, hanem a szubjektív megéléseket, élményeket, s az esetek többségében a feltételezéseket, vélt elképzeléseket, vagy éppen kívánalmakat adják vissza. A rendszerváltozás gyűjtőváltással is együtt járt, ami az átmenet végére, az új évezred első éveire zárult le. Vegyük sorra az okokat! Az első, a legegyszerűbb természeti ok, az idő, ami azt jelenti, hogy megöregedett egy számottevő, meghatározó jelentőségű gyűjtőgeneráció. Életműveik jobb esetben közintézményekbe kerültek, rosszabb esetben szétestek, felszámolódtak. Az átmenet tíz éve biztosan nem azzal marad meg az emlékezetben, hogy az önkormányzatok számottevő anyagi áldozatokat hoztak a tulajdonukban lévő kollekciók fejlesztésére.10 Találunk egy-egy példát gyűjtemények megvásárlására (Deákgyűjtemény Székesfehérvár, Váczi-gyűjtemény, Radnai-gyűjtemény, Vasilescu-gyűjtemény Győr), de ezek vagy a művészet iránt elkötelezett polgármestereknek11, vagy országos hírű gyűjteményeknek volt köszönhető.12 A másik tényező a műtárgyak kínálatának és ezzel árának robbanásszerű növekedése, ami a hatvanas-hetvenes évek gyűjtőgenerációját olyan helyzet elé állította, hogy lényegében le kellett mondaniuk a gyarapításról. Mi több, megélhetési gondjaik miatt e generáció egyes tagjai vásárlóból alkalmi eladókká váltak. A harmadik tényező, hogy a jövedelmi helyzetben alapvető változások következtek be. Egyes foglalkozások, mint domináns gyűjtői köröket képviselő területek társadalmi presztízse leértékelődött. Itt elsősorban az orvostársadalomra gondolunk. Napjainkra az orvosok már nem tekinthetők a társadalom meghatározó vagyonos foglalkozási csoportjának, helyüket a jövedelmi skálán mások vették át. A nyolcvanas évek elejéig-közepéig elég volt a hozzáértés, de aztán az évtized végére már egyre több pénzre volt szükség. A rendszerváltozással megváltozott a helyzet: a kilencvenes évektől a hozzáértést fokozatosan kiszorította a pénz. A műtárgypiacon új vásárlói kör jelent meg, akik befektetési szándékból, és/vagy divatból vásároltak, számukra az anyagi korlátok leküzdhetők. Itt kell megemlíteni a külföldi magánszemélyeket, egyes esetekben galériákat, mint megbízottakat, akik között jelentős arányt képviselnek a magyar származásúak. Utóbbiak hazatérve meghatározó vásárlói lettek az élénkülő magyar műtárgypiacnak, egyben új gyűjtői kört alkotnak. Mellettük párhuzamosan megjelent az új generáció, a yuppik (Y-generáció), a fiatal menedzserek, az üzletemberek. Ők elsőként egy-egy attraktív tárgyat vásárolnak, de annak élvezete a kortársakhoz vezet, vagy egy-egy újra felfedezett XX. századi korszakhoz. Képesek a növekvő árakat megadni a művekért, miközben nem a gyűjtés lesz életük legfontosabb része, csupán az élvezetek egyik színtere. A negyedik szelekciós tényező, hogy a vezető gyűjteményi terület, a festmény mellett egyre több műtárgycsoport jelenik meg a piacon, melynek következtében részben megoszlik az érdeklődői kör, részben pedig megfigyelhető annak szélesedése, gyarapodása. Még mindig, sőt növekvő arányban a festménypiac a meghatározó — legalábbis az árverési adatok alapján —, de látványosan jön fel a könyvpiac, 300
