Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Rechnitzer János: Kortárs gyűjtők és gyűjtemények
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK összegért hozzájutni jelentősebb darabokhoz. A tanulmány szerzője szerint elsősorban szívósság kellett a hatvanas években a gyűjtemény szervezéséhez, viszont a hetvenes évektől a gyűjtőmunka már komoly hozzáértést igényelt. Nem hanyagolható el az anyagi helyzet a forradalom után kialakult gyűjteményeknél, hiszen a kispénzű gyűjtők mellett már megjelent egy-két mecénás az akkor tűrt, vagy tiltott művészek támogatására, ami főleg rendszeres vásárlásokban nyilvánult meg. Gyűjtők foglalkozása Gyakoriság (fő) Becsült összes érték (millió Ft) Becsült összes érték (millió USD) Index (egy dollárra jutó forint értéke) Index átlaga Orvos 15 1595-910 92,7-61,3 17,2-14,8 16,0 Értelmiség 9 323-227 25,8-6,8 33,3-25,8 29,5 Kereskedő 7 780-405 32,5-15,2 24,0-16,6 25,3 Művész 5 435-338 42,7-20,2 16,9-10,2 13,6 Iparos 2 340-240 21,0-11,5 16,2-20,8 18,5 Mérnök 2 65-28 2,8-1,5 23,2-18,6 20,9 Összesen 40 3538-2148 204,2-116,3 19,4-21,8 20,6 4. táblázat A gyűjtemények becsült értéke a gyűjtő foglalkozási csoportjai szerint (Forrás: Mravik 1992,25.) A gyűjtemény értékelésére vonatkozó táblázat közgazdasági szempontból nem értelmezhető, ebben túlteng a becslés vagy a szerző önértékelése. Nem egyértelmű továbbá, hogy ezek a nyolcvanas évek árain értendők, vagy már a cikk megírásakor, a kilencvenes évek elején történt árrobbanás után. Nehezen értelmezhető az index oszlop, amiben lényegében a forint értékek összevetése történik meg egy becsült dollár értékkel, amiben nem világos a forint/dollár árfolyam, annak jelzett időbelisége. Bár a szakirodalomban nem találtunk adatokat a gyűjtemények értékére, de izgalmas a becslések foglalkozási ágak szerinti áttekintése. Az orvosok dollár „kitermelése” a legmagasabb, aminek magyarázata vélhetően a gyűjtemény összetételében (klasszikus darabok, hitelesített értékek) és a jelzett időbeliségében (a többség háború előtti, illetve 1956 előtt keletkezett) rejlik. A legrosszabb kitermelési mutatót az értelmiség kategória „produkálta”, ami részben a kedvezőüenebb anyagi helyzetre vezethető vissza, részben pedig a nagyobb kockázatvállalásra, ami a kortárs művészek gyűjtésében jelent meg. Ugyancsak tanulságosak a tanulmánynak a műgyűjtemények értékbecslésére vonatkozó fejtegetései. Ezek szerint a jelzett 40 hazai magángyűjtemény értéke (nem tudni, hogy mikor, azaz a kiállítás időpontjában, vagy a cikk írásakor) 2-3 milliárd forint volt. A szerző feltételezése szerint a be nem mutatott nagy magángyűjtemények értéke 4-6 milliárdra tehető. Ehhez hozzáadja még a kisebb, de értékesebb gyűjteményeket, s így a végösszeget együttesen 8-12 milliárdra becsüli, vélhetően 298
