Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: X-XI. századi, tausírozással díszített, trapéz alakú kengyel Mosonmagyaróvár határából
HORVÁTH CIPRIÁN X-XI. SZÁZADI, TAUSÍROZÁSSAL DÍSZÍTETT, TRAPÉZ ALAKÚ KENGYE... bronzlap be van kalapálva.” (Könyöky 1892,231.) Ebben a keskeny barázdában feltehetően azt a vékony árkot ismerhetjük fel, mely a lemezberakással díszített — elsősorban legyező alakú — kengyelek levél alakot megjelenítő mintákkal díszített csoportjánál is megtalálható. (Horváth 2009, 61.) Azonban utóbbiakkal ellentétben, ahol a lemez szélével párhuzamosan vésték bele azt, itt a „finom fogakba” végződő részét rögzítették. A kialakítás során így először a lemezt erősítették a kengyelszárakra, majd aztán vágták ki abból a mintákat. Ennek folyamatát már Könyöky Alajos helyesen írta le: „A foglalatot képező bronzlapot, úgy látszik, előbb rakták a kengyelre és csak odaerősítése után vésték ki abból a díszítési motívumokat, mert az utóbbiak rendesen egymás mellé fektetve, szélig érnek és ezt csak az érczlap megfeszített állapotában tehették.” (Könyöky 1892, 231.) Hasonlóan jártak el az ötvösök a korabeli tausírozott tárgyak azon darabjainál is, melyek lemezberakását poncolt kialakítású minta díszíti, mint pl. az MNM ismeretlen lelőhelyű, legyező alakú kengyelpárja (Horváth 2009, 57.), vagy a Tiszafüred környéki szablya (Fodor 1996c, 289., 1. kép) esetében. A Cluj/Kolozsvár - Zápolya utcai 1. sírból származó kengyel díszítése már annak megtalálásakor is rendkívül hiányos volt, csupán a kengyel füle alatt őrződött meg egy, a fül ívét követő ezüstlemezke. (2. tábla 1.) Sajnos hasonlóan rossz a megtartása a Beszterec - Gyalap-tanyai leletben lévő egyik kengyel előoldalán található díszítésnek is, melyből mindössze a kengyel fülének és nyakának külső ívével párhuzamosan elhelyezkedő ezüstlemezke figyelhető meg. Ezek technikai kialakítása — állapotromlás és részletes leírás hiányában — sajnos nem ismert. Egyediek a sárrétudvari - hízóföldi 41. sír kengyelei, melyek a levél alakú mintákkal díszített kengyelek csoportjába tartoznak. (Horváth 2009) E néhány példa ellenére (mely a teljes darabszám 8,57 %-a) úgy tűnik, bátran kijelenthető, hogy a lemezzel történő díszítés a trapéz alakú kengyelekre kevéssé jellemző, hiszen e technika főként a már említett legyező alakú kengyelek egy markáns csoportjánál, s ritkábban a körte alakú változatoknál9 bukkan fel. Kombináltan a huzal- és a lemezberakás bizonyosan nem ismert, ám a Beszterec - Gyalap-tanyai kengyel esetében — amennyiben egyforma volt mindkét kengyel díszítése — ennek lehetőségét mérlegelni kell. A kengyelek mintázatának többségét azonban huzalberakással alakították ki. A személyesen is vizsgált darabok, mint már említettem, a vésett technikai kialakítású csoportba sorolhatók, melynek többféle megoldása ismert. Egyfelől a vájatot egy egyenletes szélességű eszközzel vésik ki, így annak szélén — az erőhatások következtében — az anyag kissé feltüremkedik. (Urbon 1997, 10., Abb. 3/a.; Wolters 2007, 545.) Ezt a részt aztán visszatömörítik, így felső részei kissé beljebb kerülnek, ami elegendő lesz a betét rögzítéséhez, amit csak ezután kalapálnak be. Ezt a módszert alkalmazva tehát nincs szükség trapéz vagy fecskefarok alakú nút vésésére.10 A vésetek kialakítását tekintve — a sajnos csupán kisszámú, általam tanulmányozható tárgyakat alapul véve — egy leginkább „U” alakú, ám alján többé-kevésbé szögletesebb forma látszik a leginkább elterjedtnek, melyet a fenti módon hozhattak létre, 17
