Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: X-XI. századi, tausírozással díszített, trapéz alakú kengyel Mosonmagyaróvár határából
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK 68. Tiszabercel - Újsor, 36. sír: Trapéz alakú vaskengyel. Füle rombusz alakú, a kengyelszíj számára téglalap alakban áttört. Nyaka összeszűkülő, szárai téglalap átmetszetűek. Talpalója ívelt, egykor valószínűleg hármas bordázató volt. A kengyel előoldala tausírozással díszített. A szárakon, azokra merőlegesen álló, szorosan egymás mellett elhelyezkedő vájatok láthatók. A kengyel és a berakás is hiányos. M.: 16x10,6 cm. (Istvánovits 2003, 202., 308., 196. t.) 69-70. Zalaszentgrót - Homokbánya, l/а sír: Trapéz alakú vas kengyelpár. Füleik egykor rombusz alakúak lehettek, nyakuk összeszűkülő. Az egyik kengyel szárai négyzetes átmetszetűek, a másiké szélesebb, téglalap keresztmetszetű. Talpalójuk ívelt, a szélesebb szárú példányon a szárak és a talpaló találkozásánál gomb alakú kiképzés látható. Ez utóbbi darab elülső oldalán bronzzal tausírozott. A szárakat azokra merőlegesen álló, egymással párhuzamos, sűrű huzalberakás díszíti. Ez a berakás megtalálható a szárak és a talpaló találkozásánál lévő gombon is, ám ott a szálakat közvetlenül egymás mellé helyezték, melyek ezáltal egybefüggő sáv benyomását keltik. Egykor berakás díszítette a nyakat és a fül egyes részeit is, ez azonban a rozsdával együtt levált. M.: 17,6x11,6 cm. (Dienes 1960,107-112., II. t.) Összesen tehát megközelítőleg 36 lelőhely, 70 db olyan kengyeléről van tudomásom, melyen a mai napig megőrződött a berakás, vagy annak egykori jelenléte valószínűsíthető. A tausírozott, trapéz alakú kengyelek száma azonban ennél bizonyára jóval magasabb lehetett, a még földben heverő darabokat nem számítva azok közöletlensége, továbbá rossz megtartása, esetleg túlrestaurálása is befolyásolhatják az objektív arányok megállapítását. Technikai kivitel7 A kérdés természetesen szorosan összefügg a mintázattal, hiszen bizonyos minták bizonyos technikai megoldásokat igényeltek.8 A legjellemzőbb díszítési módszer az ún. huzaltausírozás vésett kialakítású formája. (Brepohl 1978, 363-364.; Born 1994, 73.) A huzalberakáshoz hasonló mintát létrehozó, ún. olvasztásos tausírozásnak nem ismerem példáit. Az eljárás csaknem kizárólagosnak tekinthető, hiszen ezeken felül mindössze néhány lemezzel díszített példány ismert. Sajnos ez utóbbiak között ma már alig lelhetünk fel megfelelően tanulmányozhatót. A legérdekesebb alighanem a Lőrinczy-Selypi pusztai 1. sír kengyelpárjának díszítése volt. (5. tábla 11.) Az elveszett kengyelek díszítésének technikai kivitele azonban csupán az arról beszámoló híradások alapján rekonstruálható, melyről a következőket olvashatjuk: „azok egyik (elő)-oldalán vékony áttört bronzfoglalat van alkalmazva, melynek áttörésein a vas keresztül látszik, a foglaltból kivésett idomok 1 mm széles sávok, közepén felváltva két-két rhombussal és — a sávok és a rhombusok között — közvetítő idomúi, mindegyik száron két-két félrhombust, azaz háromszöget látunk. [...] A bronzfoglalat a két kengyelszár élén akként van a vashoz erősítve, hogy az utóbbiba keskeny barázda vésetett, melybe a finom fogakba végződő 16
