Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Két országgyűlési gúnyvers a győri Egyházmegyei Levéltárból
A lengyelek mellett az olaszokkal is kapcsolatba került Borsiczky. Az olasz köztársaságpárti politikus, Giuseppe Mazzini elveit Magyarországra is megpróbálta eljuttatni, emiatt több levelet is írt a trencséni követnek. Azonban a birodalmi kormányzat már régóta figyelte az itáliai forradalmárt, és sikerült is elkoboznia két Magyarországra címzett levelét. Az egyiket Joseph Heinrich Garniertől,10 a másikat — melyet francia nyelven 1833 júniusában intézett Borsiczky országgyűlési követhez — magától Mazzinitől kobozták el. Azonban a francia nyelvű levél sorsa ezzel még nem ért véget, mert a kormány megbízott egy Mazzini titkos követeként álcázott személyt, hogy adja át a levelet az országgyűlési követnek, de a trencséni férfi felismerte, hogy a küldönc valójában egy titkos rendőr, ezért nem méltatta válaszra. (Wertheimer 1916, 105-106.) Károlyi, Wesselényi, Széchenyi és Andrássy az utolsó versszakban tűnnek fel, a költő bennük látja a reményt: „... van reménység, / ... / Hazánk erős oszlopai, / Már most szóllok veletek. / Van Károlyink, Veselényink, / Kik Hunniához hívek, / Van Széchényink, van Andrásynk, / Kiknek tiszta még szívek.” Wesselényi Miklóst (1796-1850) és Széchenyi Istvánt (1791-1850) aligha kell bemutatni, mégis talán nem haszontalan, ha alakjukat a kortársak visszaemlékezései segítségével megidézzük. Kölcsey így emlékszik Wesselényire: „... közép termetű, de széles és vastag izmu férfiú. Hangja erős és dörgő, s alkalmas egy tengeri zajos csatában, vagy a populus rex legcsapongóbb gyűlésében fülen és keblen uralkodni. Beszédét elvről elvre szokta vezetni; egyszerre nem önti ki magát, hogy másod és harmad ízben ismét újakkal állhasson fel; kifejezései erősek, de sokszor czifrák, s nem ritkán metszők.” (Kölcsey 2000, 70.) Kölcsey Ferenchez hasonlóan Kossuth Lajos is kiemelte a későbbi „árvízi hajós” szónoki tehetségét: „... a közjóért, minden áldozatra, minden resignatiora, oly kész, a széles esméretekkel ki miveit elme, s az előadásnak ritka ereje, melly minden szavába egy mázsányi erőt szőrit, nem tsuda hogy nézetei, s gondolatjai, minden követek által, nagy tiszteletben tartatnak.” (Kossuth 1948, 36.) Széchenyi Istvánról pedig így ír Kölcsey, a szatmári követ: „...áradozni és csapongani szokott, sajátságai között leguralkodóbb a szeszély. Tárgyról tárgyra röppen; nevetése ragad, majd ismét egy pillantatig komolyságba vonz. Egy szerencsés népszónok!” (Kölcsey 2000, 70.) Aligha meglepő, hogy a reformkor e két emblematikus alakja a költemény pozitív tartalmú sorai közé került.11 Gróf Károlyi György (1802-1877), kinek „... minden beszédén nagy előmenetel látszik; szavai czélra sietők...” (Kölcsey 2000, 70.) Széchenyi István barátjaként a reformmozgalom egyik vezéralakja volt. Részt vett a Magyar Tudományos Akadémia megalapításában, és főrendi ellenzéki tagként jelen volt valamennyi diétán.12 (MNLX., 604.) Az Andrássy név esetében több személy is felmerülhet,13 de mivel a korabeli pasquillusokban a politikus és gazdasági szakíró gróf Andrássy György (1797-NEMESNÉ MATUS ZSANETT_________________________________KÉT ORSZÁGGYŰLÉSI GÚNYVERS... 81
