Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Két országgyűlési gúnyvers a győri Egyházmegyei Levéltárból
ARRABONA 2011.49/2. TANULMÁNYOK 1873) neve szerepel,14 ezért róla lehet szó ebben a versben is. Károlyihoz hasonlóan ő is Széchenyi barátja volt: elkísérte a nagy politikust angliai útjára, támogatta gazdaságfejlesztő programját és részt vett a Lánchíd építésének előkészítésében is. .. egyike a magyar academia alapítójinak; egy a múlt országgyűlésen köztiszteletben állott hazafi; most az alkotványi, azaz, a personalisi párt egyik oszlopa. Azon kevesek közé tartozik, kik a vallási ügyben sötét elveken jelenték ki magokat, s a közvéleményben ez által sokat vesztett.” (Kölcsey 2000,108.) Az országgyűlésen Torna vármegye követeként ő vetette fel először, hogy szükséges lenne egy olvasókat tájékoztató országgyűlési újság, valamint szorgalmazta a diéta Pestre kerülését is. (Kölcsey 2000, 219.) Végül a pozitív megítélésűek sorába került a Wesselényi-féle összeesküvés miatt kivégzett gróf Nádasdy Ferenc (1625 k.-1671) országbíró is, aki Habsburgellenes magatartásával nemzeti hősként vívhatta ki helyét a költeményben. Általa a költő érzékletesebben jellemzi kortársát, az országbíró leszármazottját, Nádasdy Ferenc váci püspököt. „Nádasdynak vén nagy apja / Tudom nem így érezett, / Mert Hazánk szabadságáért / Nyaka, ’s feje vérezett.” A dicséretben részesülő alakok mellett olyan személyek is előkerülnek a lírai alkotásban, akiket a szerző bírál, sőt ócsárol is. Ezt a szerepet Eötvös, Cziráky, Vay, Nádasdy, Szepesy, I. Ferenc, I. Lipót, II. Rákóczi György, a Garaiak, Ciliéi és Caraffa viseli. Eötvös személyének pontosításában — Andrássyhoz hasonlóan — több személy is felmerülhet: János, Mihály, József, id. Ignác báró, ifj. Ignác báró. Közülük az 1832. november 6-án Kölcsey mellé választott Szatmár megyei követet, Eötvös János táblabírót lehet biztosan kizárni. Ugyanis — Kölcseyt idézve — „... a velem egy napon választott követ még otthon létemben lemondott...” (Kölcsey 2000, 11.), tehát János nem volt jelen a diétán a vers megírásakor. Helyette Eötvös Mihály képviselte Szatmár Vármegyét, akire egy másik pasquillusból származó megjegyzés vonatkozhat: „Eötvös (Szatmár) / Neve sem jó, hát még lelke!”. (Thallóczy 1886, 393.) Mivel a versben Eötvösről Czirákyval együtt mond ítéletet a költő („Nézd csak Ötvös, lásd Cziráky, / Szemét a’ holló ásná ki,”), ezért személyében felsőházi tagra kell gondolni, így Mihály is kizárható. József (1813-1871), az Andrássy-kormány közoktatási minisztere is szerepelhetne a második strófában, hiszen az 1832/36-os országgyűlés idején — távollevő főurakat képviselve — sokat tartózkodott Pozsonyban, mint ügyvédi vizsga előtt álló Fejér megyei aljegyző. (Nagy 1858, 53.; MNL VII., 349-350.) Rá a magyar történelemben szabadelvű politikusként tekintenek, mert a Deák és Széchenyi hatása alá került politikus az 1843/44. évi országgyűlés felsőházának egyik legnagyobb ellenzéki alakja lett, mely kizárja versbeli szereplését. (Magyarország története 2003, 227.) Tehát vagy az idősebb vagy az ifjabb Ignácról olvasható inkább a negatív ítélet: mindketten részt vettek ezen az országgyűlésen és hivatalaikból ítélve mindketten kormánypártiak voltak.15 82
